Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Főiskolai lelkészek
Kertészeti Főiskola A Kertészeti Főiskola lelkigondozásáról csak egy szigetszerű adattal rendelkezünk. A Sziklán Állunk információja szerint 1944 októberében Kalmár Ödön cisztercita szerzetes, aki később a Szent Imre-városi plébános lett, látta el a főiskolai lelkész funkcióit. Hogy korábban létezett-e lelkészség, nem kideríthető.436 1945-ben a főiskola beleolvadt az újonnan létrehozott Agrártudományi Egyetem szervezetébe. Az egyetemi lelkészség történetét korábban tárgyaltuk. Színiiskola és Színiakadémia A színészképzésnek két intézete is volt Budapesten. A konzervatívabb szellemiségű, három éves képzést nyújtó Színiiskola, és a liberálisabb, a hallgatókat szakonként változóan 1 és 4 év közötti időtartamig foglalkoztató Színiakadémia. 1944 októberében Ruppert István látta el mindkét intézmény lelki vezetését.43 Budapest ostroma idején vesztette életét: 1945. január 18-án orosz katonák lőtték agyon a Károly palotánál a nőket védelmező lelkészt. Osztálytársa - a későbbi veszprémi püspök, majd érsek - Szendi József temette el.438 1946 januárjában a Regnum Marianum tagja, László Gábor vette át e tisztet. Mindkét intézetben megközelítőleg 125 katolikus hallgató tanult, de a más ideológiai háttér más munkarendet követelt. A Színiiskolában rendszeres előadások tartására is lehetőség nyílt. László Gábor kollégáitól elütően speciális témákat választott, melyek fontosságához nem férhetett kétség: elsőéveseknek a házasság szentségéről tartott előadássorozatot, a felsőbb éveseknek a keresztény aszketika kérdéseiről beszélt - és természetesen a felmerülő aktuális problémákról is. A Színiakadémián más volt a helyzet. „Az újabb évfolyamok világnézetileg igen távol esnek a kereszténységtől. ” - állapította meg lakonikus tömörséggel. Itt csak az egyéni pasztorációra látott lehetőséget. Könözsy Lajoshoz hasonlóan felfedezte szolgálati helyének sajátos lehetőségeit is. Kollégáitól eltérően nem szervezett kongregációt, mert úgy ítélte meg, hogy annyira leterheltek a hallgatók, és oly sajátos életritmusuk, hogy lehetetlen lenne kötött időpontban összegyűjteni őket. Rendszeresen látogatta viszont a vizsga-előadások próbáit. Úgy ítélte meg, hogy ez remek alkalom arra, hogy egyéniségekről, helyzetekről, magatartásformákról elbeszélgessen a hallgatókkal. Rugalmassága határozottan fokozta munkájának hatékonyságát.439 436 Sziklán Állunk II. évf. 10. sz., 1944. október 15. 437 uott. 438 Szántó 1992: 23. old. és Hetényi 1992 : 220. old. 439 EPL 6164/1946 102
