Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Zsidi Vilmos: Magyar ösztöndíjasok és volt kereskedelmi főiskolai hallgatók keleten (Forrásközlés)

74

cégek kirendeltségeit látogatták meg. Csak kivételes esetben tértek el a megszokott balkáni útvonaltól. Természetesen a magyar állam viselte az útiköltséget.

Az intézet rendelkezett saját szakkönyvtárral, keleti néprajzi-, anyag- és árumintagyűjteménnyel. Keleti Szemle (Revue Orientale) címmel többnyelvű keleti nyelvészeti folyóiratot a- dott ki. Nem beszélhetünk a Keleti Kereskedelmi Akadémiáról úgy, hogy említést ne tennénk igazgatójáról, Kúnos Ignácról, akinek tevékenysége jórészt az iskolához kötődött. Rendíthetetlenül kitartott az intézet "keleti" jellege mellett, amikor átszervezés került szóba; támogatta - turkológus lévén - a szorosabb török kapcsolatot. Más neves tanárok is tanítottak az akadémián, így Szende Gyula, Asbóth Oszkár, Germanus Gyula, Mahler Ede és Berinkey Dénes.

A végzett hallgatók közt is szép számmal találunk olyanokat, akik szakmai vagy politikai karriert futottak be. Utóbbiak közül csak egy - a névsorba ekkor még szerényen tagolódó - név: Rákosi Mátyás.

Nyitott volt az intézet a szélesebb közönség előtt is. A Keleti Kereskedelmi Akadémián hoztak létre keleti nyelvkurzust

1898-ban, "hogy keleti külkereskedelmünk előmozdítása céljából

12

ifjainkat a Balkán-félsziget nyelveivel megismertesse." Szerb, bolgár, román, török, újgörög és orosz szerepelt a lehetőségek között. Említést érdemel még a Bosnyák-tanfoly am, amelyet Bosznia-Hercegovina annexióját (1908) követően szerveztek meg 1912—

13

ben. A rendes hallgatókon kívül is bárki beiratkozhatott, aki a kereskedelem révén az annektált tartományokban érdekelt volt.