Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

32

tek között akadémiai tanárok is voltak; a pesti egyetem - akkoriban az ország egyetlen egyeteme - pedig állami irányítás, a vallás és közoktatásügyi miniszter felügyelete, s ezzel a parlament ellenőrzése alá került. A felsőoktatási intézmények dualizmus alatti számbeli és minőségi gyarapodása, növekvő társadalmi és politikai súlya a képviselőházi csatározásokban is éreztette hatását: mind gyakrabban tárgyaltak egyetemi és főiskolai kérdéseket a parlamentben. Irányi Dániel 1885-ös határozati javaslata pedig már a 40 évvel későbbi szabályozást előlegezte. Az első világháború utáni forradalmi, majd ellenforradalmi egyetemi és főiskolai ifjúság gyakran alantas - bár ők úgy hitték, szép és igaz - politikai célok kiszolgálójává, szerintük irányítójává vált. A 20-as évek elejétől csaknem mindennaposak voltak a diákok egyetemeken és főiskolákon belüli, de sokszor azokon is túlterjedő, néha szinte országos méretű rendbontásai és tüntetései. A nemzetgyűlésnek alig volt olyan ülése, ahol ezek ne kerültek volna szóba. A kulturális mellett már politikai szerepet is játszó egyetemek és főiskolák intézményes országgyűlési képviseletének megoldása ezért sem várathatott magára. Ám e megoldás, az 1926: XXII. te. elsősorban nem a szakszerűség parlamentbeli erősödését hivatott szolgálni,hanem a szakszerűséget képviselők csöndes asszisztálását biztosította és kényszerítette ki a korszerűtlen, sok szempontból feudális alapokon szervezett felsöházban.

Azt pedig, hogy az ellenforradalmi rendszer - a parlamenti választásoknál a felsöház újjáalakításánál is tipikusan megnyilvánuló és kiválóan elemezhető - szinte teljes zártsága bármifév