Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

19

jogi tervezet született, a képviselőházi választásokra vonatkozó 1874:XXXIII. te. - mint már említettem, ha kisebb módosítá- sokkal is, de - az egész korszakon keresztül érvényben maradt. Intézkedéseit az 1913:XIV. te. - a vagyoni cenzussal összekötött műveltségi cenzus emelésével - tovább szigorította.

Mindez azonban nem érintette hátrányosan az egyetemi és a főiskolai tanárok választójogát és választhatóságát, hiszen ők - növekvő társadalmi súlyukat kihasználva és a műveltségi cenzus segítségével (vagyoni helyzetük sokszor alacsonyabb volt a törvényben választási előfeltételként kikötött szintnél!) - politikusokként a képviselőháznak, a király ki nevezettjei ként pedig a főrendiháznak lehettek tagjai.

A képviselőházban - a magyar politikai élet torzulásait hűen tükröző szociális összetétel alapján - az ügyvédeket kivéve az értelmiségnek, ezen belül a szakszerűséget leginkább biztosító egyetemi és főiskolai tanári rétegnek nem volt megfelelő parlamenti képviselete.

Lakatos Ernő az 1848 és 1918 közötti magyar politikai vezetőrétegről írt kiváló elemzésében részletes statisztikai számításokkal is bizonyította, hogy az általa - kissé saját korának fogalmait visszavetítve - középosztálynak nevezett tisztviselőrétegnek és értelmiségnek szinte semmilyen beleszólása sem volt a politikába. Bár az arisztokraták száma és aránya a képviselőházban nem volt túlságosan magas - a 413 képviselőből általában 50-60 fő, 8,6-16,9% volt arisztokrata -, szerepük és befolyásuk fokozatosan és állandóan gyarapodott a dualizmus félszázada alatt. A felsőházban pedig az arisztokrácia - 70% fölöt-