Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Kiss Márton: Műegyetem alapítási kísérlet Győrött az 1960-as években

178

valamint az egyetemi fő (oktatás, kutatás, kollégiumi elhelyezés) és kiegészítő (kultúrális, sport, egészségügyi, segédüzemi stb.) tevékenység számos munkaterületének helyszükségletét.

A tervezési programban az előzőkben kiszámított szükségleti adatok alapján a létesítés beruházási kihatásait kell ismertetni, létesítményenként megadva a szükséges tartalmi, műszaki és költségadatokat. Mindez olyan mélységig munkálandó ki, hogy a tervező vállalat számára elegendő támpontot adjon a beruházási program kidolgozásához.

Az egyetemi munkabizottságnak május végéig kellett elkészítenie a létesítési tervet, éppen ezért már megalakulása után

46

3 nappal, március 18-án megtartotta első ülését. Ezen megállapodtak abban, hogy minden szak a rokon szakokkal konzultálva, április 1-ig elkészíti a fejlesztési javaslatát. Ehhez a következő szempontokat kellett figyelembe venni: A hallgatói létszámnál 6 ií-os lemorzsolódással kellett számolni. Tanszéki leterhelésnél az egy oktatóra vonatkozó leterhelési alap: napi 8 óra (ez az esti-leveiezö tagozat miatt 1,2-vel szorzandó).

A tanszéki létszámszükségletet a bizottság 25 főben állapította meg. Az oktatói létszámnál az alapvető szempont az 1/3 profesz- szor + docens, 2/3 adjunktus + tanársegéd elosztás volt. Az adminisztratív létszám kis tanszéken 1 fő, nagyobb tanszéken 2 fő lehetett, míg a kisegítő személyzet létszámát minden tanszéknek magának kellett megszerveznie. A területi igényhez az alapok a következők voltak: tanszéki területnél 1 főre 22 m^ hallgatói

laborokban elhelyezett kisegítő személyzet 1 főre eső tanszéki

2 2 területigénye 12 m, tantermi férőhely, hallgatónként 3m, labo-