Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez
15o 76 teljesítette. A meglévő gondok ellenére a kolozsvári egyetem az 1921/22- es tanévet már Szegeden kezdhette meg. Az akkori mostoha állapotok jellemzésére legyen elég az alábbi példa: A diákok közül 77- bár létszámuk több mint 300 fővel csökkent -, 150-200-nak egyáltalán nem volt lakása, nagy többségük pedig tömeglakások78 ban nyert elhelyezést. Az egyetem vezetése előtt nem volt ismeretlen a diákok helyzete. "Egyetemünk mai egyetlen internátusa ... legfeljebb 150... hallgatónak adhat otthont, akkor, ha a menekült benntlakó családoktól felszabadul. Ma 114 ... lakója van, s máris a zsúfolásnál áll. Közülük 97-nek az ócska szalmazsákon kívül semmije sem volt ... ma már mindenki legalább lepedőn alszik és pokróccal takarózik ... minden este hat órakor befűtenek úgy, hogy 79 éjjel sem száll le mélyebbre a levegő hőfoka 14 Celsiusnál." A pozsonyi egyetem esetében más volt a helyzet, hiszen Pécs az 1921. :XXV. te. meghozatalakor még szerb megszállás alatt ál80 lőtt, mely csak 1921 augusztus végén szűnt meg. Ebből is következően, az elhyezés konkrét előkészítése később indulhatott meg, mint a kolozsvári egyetem esetében. Ezen előkészítési munkálatok 1923 közepére fejeződtek be. A leköltözés "conditio sine qua non"-jának ebben az esetben is a tanárok, tisztviselők, és egyéb alkalmazottak valamint a hallgatók elhelyezésének biztosítása bizonyult, azzal együtt, hogy az egyetem vezetése- nyilván a kolozsvári egyetem példájából kiindulva -, a hall81 gatóság létszámának bizonyos csökkenésére számított.
