Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez

147

meglévő helytelen centralizáció megszűnése. Vidéki kultúrcent- rumok létesítése annál fontosabb, mivel igen sok kultúrális jelentőségű várost veszített el az ország. Nem nélkülözhető a négy egyetem fenntartása azért sem, mert az elcsatolt országrészek magyar ifjúsága felsőbb tanulmányi szempontjából a jövőben is a hazai egyetemekre lesz utalva. Az indoklás annak a "reménynek" is hangot adott, hogy "a menekült egyetemek fenntartása a jogfenntartásnak olyan hatása és méltóságteljes kifejezése, mely előtt még ellenségeinknek is tisztelettel kell megha- 71

jolniok." A törvényjavaslatot a Minisztertanács 1921. ápri72

lis 22 — i ülésén fogadta el.

Az országgyűlés 1921. június 14-i és 15-i ülésén tárgyalta s emelte törvényerőre a javaslatot. Szádeczky Lajos felszólalásában a törvényjavaslat ügyét a nemzeti becsület kérdéseként kezelte, eszményi céljaként a szomszéd népek feletti kultúrfö- lény fenntartását és biztosítását jelölvén meg. Véleménye szerint a javaslatot el kell fogadni, mert "anyagi és területi veszteségeket ki lehet pótolni, de erkölcsi és szellemi öngyilkosságból nincsen feltámadás." A trianoni béke revíziója szempontjából ítélvén meg az előterjesztést, Barla-Szabó József úgy nyilatkozott, hogy "ezen egyetemek tanítási folytonosságának... megszűntetéséről egy pillanatig sem szabad beszélni, mert hiszen ez jogfeladás volna, ... annyit jelentene, hogy a kormány lemond a területi integritásról és annak reményéről, hogy ezek az egyetemek valaha még Kolozsvár és Pozsony városába visszatérhessenek." A javaslatnak ellenzője nem akadt, Rupert Rezső képviselő szavaival élve, ez egy "olyan javaslat, amelynek nem