Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez
141 se, miszerint ha "az átmeneti idő tovább tartana, (az egyetem) 57 Budáról Szegedre megy." Ez ügyben 1920. január 12-én egy népes küldöttség utazott Szegedre, melyben az egyetem, a VKM és a Külügyminisztérium Békeelőkészítő B Osztályának képviselői kaptak helyet. A jelentés szerint a tanárok és hallgatók elhelyezését az üres internátusok nagy száma és a város ígérete biztosítja. A városi múzeum régészeti-, néprajzi- és művészeti szempontból Magyarország legelőkelőbb intézetei közé tartozik, a könyvtár köteteinek száma pedig megközelíti a százezret. Az alapos tájékozódás után a kiküldöttek egyöntetűen a szegedi megoldás mellé álltak, egyedül az orvosi kar elhelyezése tekinteté58 ben láttak egyenlőre leküzdhetetlen nehézségeket. Szeged város tanácsa február 23 — i ülésén hozott határozatában kérte a miniszter segítségét a kolozsvári egyetem ottani 59 elhelyezéséhez szükséges intézkedések támogatása ügyében. A 60 szegedi megoldás támogatói közé tartozott a Délvidéki Liga is. A kérdés mielőbbi eldöntéséhez az egyetem tanácsa Bethlen István támogatását is elnyerte, aki ezidőben az Országos Menekültügyi Hivatal és a Külügyminisztérium Békeelőkészítő B Osztályának vezetője volt. Haller neki küldött válasza szerint: "örömömre fog szolgálni, ha az egyetem működését Szegeden minél hamarább meg- 61 kezdheti ." A kolozsvári Egyetemi Tanács augusztus 2-i ülésén hozott határozatában arra kérte a minisztert, hogy az együttműködő pozsonyi Egyetemi Tanáccsal együtt sürgősen hallgassa meg véleményüket. A döntés már Szegeden, a város vezetőivel folytatott tárgyalások során megszületett, ám annak rendeleti úton való
