Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez

127

rait állásaikból elmozdította, a tanári segédszemélyzetet (adjunktusok, tanársegédek, gyakornokok) és a tisztviselőket "Erdély területéről való kitoloncolás következménye és egyéb büntető rendszabályok kilátásba helyezése mellett, a szolgálat további ellátására kötelezte." Később azonban "amint alkalmasnak látszó román nemzetiségű egyének jelentkeztek, a nélkülözhető magyar alkalmazottakat fokozatosan elbocsátották, azokat pedig, akik nem voltak nélkülözhetők, a hűségeskü letételére kötelezték. Ez utóbbiak közül egyesek ... családi és egyéb viszonyaik miatt... letették a román honpolgárí esküt." Bizonyos idő elteltével azonban a "rideg és szigorú eljárás többeket arra az

elhatározásra késztetett, hogy régi hazájokba való vísszatéré13

süket előkészítsék."

Ezen események közepette december 12-ón Budapesten megtartotta első ülését a kolozsvári egyetem tanácsa. A jelenlevők megállapították, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy elhelyezésük módjáról javaslatot tegyenek, hiszen még arról sincs döntés, hogy egyáltalán fennmarad-e az egyetem? Ha igenlő döntés születik, felhatalmazást kértek arra nézve, hogy az 1919/20 tanév második félévének előadásait valahol Budán tarthassák meg. Kérték továbbá a Külügyminisztérium támogatásét ahhoz, hogy a még székhelyükön tartózkodó kollégáik távozása elé Románia ne gördítsen akadályokat. A VKM véleménye szefirtt ekkor

még nincs lehetőség elvi állásfoglalásra, de az előadásokét 1A

meg kell tartani.

Mialatt Budapesten még arról sem született döntés, hogy e- gyáltalán Magyarország szükségesnek ítéli-e a kolozsvári egye-