Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Ladányi Sándor: A református teológiai akadémiák helye felsőoktatásunkban
63 ként integrálódik-e a "magyar universitasba" /a "Pázmány Péter", "Dévai Biró Mátyás" és "Scheiber Sándor" fakultások mellett - a nevek természetesen ötletszerűek, önkényesek, és még csak nem is '& jánlottak"/, mert hiszen Pesten arra is van - ha nem is megvalósult - előzmény, hogy több teológiai fakultás állítassák fel; vagy esetleg a teljes függetlenségét, maximális autonómiáját megtartva "Egyetemi fokú /jogú/ Református Teológiai Intézetként" végezze munkáját. Az illúziók és álmodozások világából a realitás - melyet a- zonban ezidő szerint még nem ismerünk! - talajára szállva any- nyit mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a teológiai akadémiák fő profiljának továbbra is a gyülekezeti lelkészképzést kell tekintenünk, s csak e mellett, ezzel párhuzamosan, az igényeknek megfelelően foglalkozhatunk "teológusképzéssel", "teológia-oktatással" a nem lelkésznövendékek számára, továbbá, hogy a teológiai akadémiáknak az állami felsőoktatási intézmények anyagi dotációját kell megkapniok, a teológiai akadémiákat, a teológiai tudományokat és a teológiai oktatókat teljes erkölcsi és anyagi elismerésben kell részesíteni, számukra maximális autonómiát kell biztosítani, valamint magának a lelkészképesítésnek, a lelkipásztori szolgálatra való felhatalmazásnak /szentelésnek/ továbbra is önálló, egyházi feladatnak kell maradnia Elsődleges és generális cél a teológiai akadémiák munkájának, a teológiai tudományoknak teljes erkölcsi és anyagi elismerése és a felsőoktatás egyéb ágazataival összhangba hozása.
