Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Bolberitz Pál: A Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia
48 Bolberitz Pál: A Pázmány Páter Római Katolikus Hittudományi Akadémia A Hittudományi Akadémia a Pázmány Péter bíboros, prímás, esztergomi érsektől Nagyszombatban 1635-ben alapított egyetem /ma Eötvös Loránd Tudományegyetem/ első fakultásának jogutóda. 1783-1804 között a hittudományi kar nem az egyetemei karok sorában, hanem külön, Egyetemes Papnevelő Intézetként szerepelt. I. Ferenc 1802. évi rendeletével visszaállította a fakultást, amely 1805-ben kezdte meg működését újra az egyetem keretében. 1950-től, az egyház és az állam szétválásától a hittudományi kar önálló, és mint Hittudományi Akadémia működik. Érvényesült a Codex Iuris Canonici /Egyházi törvénykönyv/ 1376. kánonja /törvénye/, amely a pápai teológiai fakultásokra vonatkozólag legfőbb felügyeleti hatósággá a Vatikáni Nevelésügyi Kongregációt /"minisztérium"/ teszi. Fenntartója ezidőtől a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Az önálló Fakultás Nagykancellárja a püspöki kar elnöke, Or. Paskai László bíboros, prímás, eszter gomi érsek, aki a közvetlen felügyeletet gyakorolja. Az Akadémi a mindenkori feje a dékán, akit 2 évre választanak meg titkos szavazással a tanszékvezető professzorok közül. A Hittudományi Akadémia 1950-ig a mai Jogi Kar épületében működött. Helységeit kényszerűségből kellett elhagynia. Jelenleg a Központi Papnevelő Intézetben folytatja munkáját, melytől jogilag teljesen független. A Papnevelő Intézet a papnövendékek bentlakásos kollégiuma, melyet az intézet rektora /igazgató/ vezet. Az intézet növendékei egyben a Hittudományi Akadémia
