Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Borsodi Csaba: A hittudományi fakultások leválasztása a tudományegyetemekről 1950 nyarán

118

Függelék

A HITTUOQMÁNYI KAR MEMORANDUMA A VALLÁS ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTERHEZ A KAR LEVÁLASZTÁSÁVAL ÉS ÁTADÁSÁVAL KAPCSOLATOS

KÉRDÉSEKBEN

Karunk helyzetének megvilágítására szükségesnek tartjuk a következőkre rámutatni:

1/ A Hittudományi Karnak feladata nem a papnevelés, hanem az, hogy módot nyújtson az ország legkiválóbb papi hivatásé ifjainak a teológia korszerű és haladó szellemű elsajátítására, tehát tudományos élíte-képzés, amelynek vezetése nélkül nincsen művelt vallásos élet.

2/ A tudományjelleget illetőleg a teológia korántsem merül ki a dogmák magyarázatában, hanem a vallás lélektani, történeti, társadalmi mozzanatait is vizsgálja, s a vallásos magatartást vonatkozásba hozza a kultúra különböző területeivel. E sokoldalú szemlélet a teológiát különböző tudományokkal hozza érintkezésbe, s a tudományos haladással való lépéstartásra sarkallja,

3/ Az államnak sem érdeke a vallás elsekélvesedése. Márpedig tudvalévő, hogy milyen veszedelmessé válhatik a babona és fanatizmus, ha a vallást nem a béke és a szeretet szolgálatába állítják, hanem izgatásra és felforgatásra használják. Ezen a ba- jon nem a papság tudásának leszállításával, hanem inkább annak emelésével lehet csak segíteni. Tudós teológus sohasem volt és nem is lehet fanatikus, mert eljárását a bölcsesség vezérli, és mindenekfelett a szeretet, amely a békés megoldásra teszi hajlamossá.