Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Borsodi Csaba: A hittudományi fakultások leválasztása a tudományegyetemekről 1950 nyarán

114 képezni. A célok elérése érdekében szervezeti változásokat is végre kell hajtani, egyes oktatóktól meg kell szabadulni. Fon­tos szempont a párthoz, az elvekhez való hűség. Természetesen növelni kell a munkás- és a parasztszármazásúak arányát, és jó­val nagyobb gondot kell fordítani a műszaki szakmákra. Az érte­kezlet hangulatát jól mutatja Bóka László államtitkár hozzászó­lása: "a pedagógusoknál döntő feladat a marxizmus-leninizmus alkalmazása a pedagógiai gyakorlatban és a tanításban, nevelés­ben". Az értekezlet a felsőoktatási programot nem találta elég jónak, ezért további munkálatokra visszaadta az illetékes fő­osztálynak . Az értekezleten Qrtutav miniszter egy rövid hozzászólásban fog­lalkozott a teológiai fakultásokkal. Ezt a hozzászólást teljes terjedelmében közlöm. "Arra is rá szeretnék mutatni általánosságban, hogy az ideo­lógiai kérdések vitája során nem hangzott el egy kérdés. Hadd említsem meg én a teológiai fakultások kérdését. Bár a teológiai fakultások az egyetemek testében egv're inkább elszigeteltek, mégis azt hiszem helyes lesz most már az egy­ház és állam szétválasztásának kérdése kapcsán felvetnünk azt a gondolatot, hogy a teológiai fakultásokat átadjuk az egyházaknak. Ne az állami költségvetésben, ne az állam kezé­ben legyen a papképzés kérdése. Emellett azonban feltétlenül meg kell találni a formát, hogy biztosítsuk az állami főfel­ügyeletet olyan szempontból, ahogyan biztosított pl. a hit­tankönyvek kérdésében, úgy hogy államellenes izgatás, állam­ellenes munka ne follyék. Ezt biztosítanunk kell a teológiai

Next

/
Thumbnails
Contents