Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Borsodi Csaba: A hittudományi fakultások leválasztása a tudományegyetemekről 1950 nyarán

Ill

lárdulása pedig hosszabb folyamatot igényelt, és csak a 60-as években fejeződött be; a német egyházak viszonya pedig más volt az államhatalomhoz, mint Kelet-Európa többi országában.

A Kelet-Európábán tett kitekintés után a magyar folyamatokat kívánom áttekinteni 1950 szeptemberéig. Azokat a folyamatokat, amelyek elvezettek a fakultások elválasztásához.

1945-ben, amikor a német megszállást az orosz váltotta fel, Magyarországon 3 teológiai fakultás működött. A legrégibb a Pázmány Péter Tudományegyetemen; 1638 óta a Katolikus Teológiai Kar. A másik két, nagyobb magyar vallásfelekezetnek vidéki tudományegyetemek adtak otthont. Debrecen egyetemén református teológiai kar volt. A magyar evangélikusság egyik bölcsője, Sopron adott helyet az Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Teológiai Fakultásának.

Mindhárom kar megbecsült, szerves része volt az említett egyetemeknek; professzoraik jelentős szerepet játszottak az univer- sitasok életében. A háborús események elvonultával mindhárom karon azonnal megindult az oktatás. Az ország életében bekövetkezett 1945-1948 közötti politikai változások ellenére a magyar felsőoktatás - ebben az időszakban még több-kevesebb sikerrel - az egyetemi önkormányzatok segítségével vissza tudta verni az életébe történő központi beavatkozásokat. Az egyeduralomra törekvő kommunista párt 1948 végéig nem tudta akaratát a magyar tudományos életre és az egyetemi oktatásra rákényszeríteni.

A változás ebben a kérdésben 1948-1949 fordulójára esett, az egyházak, főleg a katolikus egyház elleni támadásokkal párhuza-