Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
66 és nem visszanyomni kell azt, ki ... a fiatalság legalább kis töredékének megkönnyítheti a haladást a modern tudományos szín- » 149 vonal felé. Kemény szavak, de igazságot tenni már azért sem tudunk, mert a pályázó, Dell' Adami Rezső tudományos munkásságáról semmi információnk nincs. A magántanári pozíció általa adott minősítése azonban elgondolkoztató: szó sincs már a vonzóvá tett, értékesnek mutatott egyetemi "rangról", a rendszeresített tanárok már nem "reklámozzák" a külsős szakembereknek ezt a tanítási lehetőséget.. Ugyanakkor a pályázóknak még mindig megéri, akár az egyetemi pozicionaltság, akár a külön jövedelem szempontjából, hiszen továbbra is sokan pályáznak és adott esetben - fellebbeznek. Az elutasított ügyvéd jogorvoslást nyert a miniszternél: a kar kénytelen volt ügyét újratárgyalni és új ítéletében már szótöbbséggel tette magántanárrá a korábban alkalmatlannak vélt jelöltet. Mihelyt azonban egy kicsit is vétett az egyetemi szabályok ellen, megbüntették: az új magántanár ugyanis saját lakásán, ügyvédi irodájában tartott egy féléven át előadásokat - s mivel a habilitációs szabályzat szerint ez nem megengedett, a szigorú egyetemi testület ezt az időszakot nem számította be működésébe, azaz olybá vette, hogy nem is tanított. Az, hogy a felsőoktatási rendszerrel - mégha az a tanszabadságon alapul is - bajok vannak, Trefort miniszter 1873-as szavaiból már kicsengett, bár ő ekkor még távolabbra mutoga- * tott: "Németországban, a tanítás és tanulás szabadságának hazájában kezdik e szabadság fényoldalai mellett érezni annak árnyoldalait is".150 A lázas ütemű egyetemi építkezések, a párhuzamos - egyazon tárgyat oktató - tanszékek szaporítása, a szükséges müszervásárlások;, az adminisztratív személyzet kialakítása azonban a pesti egyetem töretlen ütemű fejlődését mutatta. Senkinek-nem volt oka kételkedni a ráfordítások megtérülésében. A magántanárokkal - mint az egyetemi tanítási szabadság megtestesítőivei - kapcsolatban pedig az egyetem maga állt elő újabb tervvel. A leköszönő rektor 1875/76-os tanévzáró beszédében egy újfajta, "belső nevelésű" magántanári gárda kialakításának szándéka körvonalazódik. Az egyetemi tisztségviselő
