Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
96 érintette az ügy. A tanárok soha nem szerették, ha belső, "autonóm" ügyeik a nyilvánosság elé kerülnek; emellett jobbérzésű tagjait a "tudományos vitatéma" is zavarhatta. így azután nem is álltak ki egyértelműen "megtámadott" tanártársuk mellett, annak kimondott kérésére sem hoztak elítélő határozatot a ma- 248 gantanár ellen. Az 1920-as évek második felében, az újra éledő tanári szigor ismét előhozta a lassan lezártnak tekintett igazolási ügyeket is. A kettős forradalmak "nyomasztó emléke" a politikai viszonyok változásával, a radikális szélsőjobboldali pártok és nézetek hatalmi erőtérbe kerülésével kezdett ismét "kísérteni". A "személyes minősültség" a magántanári képesítések legalapvetőbb kritériumává válik: a jelölt "személyi körülményeit", egyéniségét, világnézeti, társadalmi származását elemezték - és szavaztak róla, titkosan, nyílt szakmai véleményadás kötelezettsége nélkül. Míg korábban a tanártestület a 8.§ megítélése kapcsán a társadalmi érintkezés korabeli normáinak engedett, most a politikai szempontok lesznek mérvadóak. A magyar, sőt, a belterjes pesti tudományos világban a "személyes minősültség" miatti elutasítás megbélyegezettséget jelentett és vagy elvágta a jelölt előtt a további tudományos érvényesülés útját, vagy erősen akadályozta későbbi munkáját. A habilitációhoz benyújtott iratanyag ekkortól bővül ki a keresztlevéllel, az igazolási eljárásokat tartalmazó jegyzőkönyvvel, a becsületszóra adott 249 nyilatkozatokkal, névmagyarosítási dokumentumokkal stb. Nemcsak a proletárdiktatúra, hanem a Károlyi-forradalom alatti magatartást is igazolni kellett a magántanárságra jelentkezőnek - pedig akkor maga az egyetem is, testületileg, "behódolt". Az okmányokat 1926-tól eredeti alakban kérték a karok - s ez nemegyszer egy-két hiteles irat adminisztrációs akták közötti "elsüllyedéséhez" is vezetett. A gazdasági összeomlást kísérő társadalmi válság - az ipari munkásság egyharmada munkanélküli, az agrárproletárok száma 600 ezer - az értelmiséget is utolérte. A hivatalos fővárosi összeírás szerint 1928-ban a szellemi munkanélküliek száma • 250 7487 fő. A létminimumra, ingyenkonyhára vagy legjobb esetben
