Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
83 Az utóbbi adat képtelenségét "enyhíti" az a tény, hogy a diákok nagy része csak a vizsgákon jelent meg - ha éppen nem írt be sajátkezűleg egy jegyet az indexébe - pénzkereseti vagy társasági gondokkal lévén elfoglalva. De bevonta-e tanári terheinek könnyítésébe a magántanárokat a tanári testület? Számszerűleg volt kikre támaszkodnia, hiszen 1913/14-ben a 122 nyilvános rendes és rendkívüli tanár mellett 260 magántanár tartozott az oktatási személyzethez. 1890 és 1914 között a címzetes és/vagy jelleges tanárok száma 262 százalékkal, a magántanároké 142 százalékkal nőtt. Az egyetemi előadók 68 százalékát tehát a csupán tanítási engedéllyel rendelkező, nem főállású oktatók alkották. Hogyha eltekintünk az adatok között feltüntetett, de tanári kötelezettségének eleget tenni nem tudó, nem akaró magántanároktól, az arány akkor is magas. Az orvosi kar azonban elsősorban segédszemélyzetének kialakításával próbálta megoldani oktatási gondjait. 1870-ben - elsőként a karok közül- már nyolc tanársegédet alkalmazott (akiknek száma húsz év alatt megnégyszereződött), majd az ad201 junktusi állásokat szaporította. Mindez azt az elképzelést szolgálta, hogy ne csak az aktuális tanári munkába vonják be a tanári segédszemélyzetet, hanem ők alkossák a tanári utánpótlás bázisát is. A bölcsészkar is ellenállt azon régebbi gyakorlatnak, hogy a magántanárok sorából válassza ki a katedrához jutó tanárokat. Ekkor már "nagyon kényesnek" ítélik az olyan habilitációkat, amelyek témáit nem lehet már kialakított tanszakokhoz kötni, hiszen a magántanárok ilyen esetben, tudásuk monopóliuma miatt, a tárgy kötelezővé tételekor, esetleg egyből katedrára kerülhetnek, ráadásul ez esetben magántanári működésüket sem le202 hét kellően ellenőrizni. A karok közül a jogi fakultás próbálkozott a legkonzervatívabb újítással: "kiválóan érdemes", "hírneves egyéneket" akart megnyerni magántanárokul azzal az ígérettel, hogy a képesítési procedúrától megkímélt és "esetleg tiszteleti professzori 203 czímmel" is kitünteti őket. Ebből kitűnik, hogy a további-
