Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
76 el minden, a magántanárokkal kapcsolatos ügyet. A habilitáltak kezdeményező készsége szinte teljesen elhalt, s képviselőik sem tehettek mást, mint végigülték a tanácsüléseket és évente egyszer, a rektor- és dékánválasztó gyűlésen szavaztak. A magántanárok egyetemi szerepének eltolódására bizonyíték az a mód is, ahogyan díjazásuk kérdését megoldották. Mint tudjuk, ennek két forrása, a tandíj és a jutalom összege soha nem iga'zán jelentős. Hiszen ezt az egyetemi tanítási•formát éppen arra találták ki, hogy az egyetemi struktúrába nem tartozó, attól anyagilag sem függő tanárokkal képviseltessenek új szakterületeket, korszerű mentalitást; s mindezt jelképes összegű pénzért. A századelőre azonban megváltozik a magántanárokul jelentkezők társadalmi összetétele s ezzel jövedelmi helyzetük is. A polgárosodással próbálkozó, majd gazdasági válságokkal, háborús krízisekkel küszködő országban egyre kevesebben hagyhatják figyelmen kívül az anyagi motivációt. A magántanárság fizetéskiegészítő jellegű tevékenységgé válása felvetett egy sor problémát. Azon a karon, ahol a habilitáltak száma nagy, ott az elosztható jutalom összege, ahol viszont a diákok száma nem jelentős, az előadásokért járó tandíj bizonyult kevésnek. A bölcsészkar a jutalomkeret kétezer koronávali felemelésében látta 179 a megoldást, az orvosi kar viszont a magántanárok óraszámának csökkentésében: így egy-egy magántanárra nagyobb rész jutna a tandíjként elosztható kari keretből. (Ennek a törekvésnek eredményeként maximálják heti öt órában a habilitáltak ál181 tál tartható előadásokat.) A pozíció telítődésével a már habilitáltak egyetemi körül182 ményei is szigorodnak: sor kerül fegyelmi jellegű ügyekre, és általában véve is megnehezedik az engedélyezett kategóriából a rendszeresített tanári kategóriába való átlépés. A professzionális tanárok már nem fogadják oly osztatlan örömmel, ha a magántanár felajánlja, hogy az egyetemi tanítás kedvéért otthagy- 183 ja főállását; és az is egyre ritkább, hogy a. pesti egyetem magántanára a pesti 'egyetemen érje el nyilvános tanárrá való ki- neveztetését. Előbb a kolozsvári egyetemre kerül rendes vagy rendkívüli tanárként^és e beosztásában, jobbára valamelyik tan-
