Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
73 kinevezéssel azonban legtöbbjükből eltűnt - ha egyáltalán létezett - a testületen kívüliségből eredő felfogásbeli másság és 169 magatartásukban, gondolkodásukban egyaránt asszimilálódtak. A professzionális egyetemi tanárok magántanári reformterveiben tehát a képesítés feltételrendszerének szigorítása, a habilitáltak mozgásterének szűkítése fogalmazódott meg. Általában véve minden habilitációs ügyre a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak. Egy egyszerű, addig oly simán megadott tárgykör-kiterjesztés - ami feljogosította a magántanárt, hogy újabb vagy tágabb szakterületen tartson előadásokat - előfeltétele az egy évnél hosszabb ideje tartó magántanári tevékenység lesz. Meghossza- bodik a képesítési eljárás is: a habilitációs dolgozatok elbírálásának szigorítását a tanárok nemegyszer jelentéseik elkészí tésének késleltetésével vélik elérendőnek. Megesik, hogy a pályázó nem is képes kivárni a hónapokat, éveket, amíg irodalmi működéséről megszületik az "érdemleges jelentés" és inkább visz szavonja folyamodását. A sorukat türelmesen kivárők is igen szi gorú bírálókkal találják szembe magukat. Kifogásolható lesz, ha egy habilitációs dolgozat tíz évvel korábban készült, mondván, hogy ennek gyakorlattá válása "a docensek színvonalának süllyedését" vonná maga után.^^1 Megnehezedik a címzetesség megszerzése is, a tanári kar nagyvonalúsága e téren is eltűnik. Előfordul, hogy az ügyben döntő tanácsülésen maga a kitüntetést javasló tanár is saját előterjesztése ellen szavaz, arra hivatkozva, hogy időközben újabb értesüléseket szerzett a jelöltről, aki valóban "buzgó" magántanári ténykedést folytatott tizenhét éven át, de "nem javította módszerét sem a tudományosság, sem pedig a modern követelmények érdekében" . ^ ; ^ (Ettől függetlenül a magántanár hozzájut a címhez.) Az is elhangzik, hogy "a kar nagyon is könnyedén bánik az ajánlásokkal", és félő, hogy "az 172 egyetemi tanárság közönségessé lesz". Egy-egy vitássá váló magántanári ügynél igen élesen kikristályosodnak a kari érdekcsoportok. A bölcsészkar két, egymással szemben álló professzora, MarCzali Henrik és Ballagi Mór is egy szegény jelölt (a későbbi neves történész, Angyal Dávid) feje
