Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
65 kapott. Ebben - az osztrák szabályzathoz képest - részletezték a képesítési vizsgák menetét, feltételrendszerét és - teljesítve ezzel a magántanárok 1870-es követelését - vizsgáztatási, kollokváltatási jogot engedélyeztek nekik is.146 Ami a magántanárok számára egyetemi szerepük biztosítása - és biztosítéka - volt, az a habilitálásra jelentkezők, azaz a leendő magántanárok számára a képesítés megszerzésének megnehe- zedését jelentette. A képesítési folyamat rendeleti úton való szabályozása - a habilitációs dolgozatról, a folyamodás egyéb "kellékeiről", a szóbeli vizsgáról és próbaelőadásról szóló főhatósági intézkedés - a szigorúbb elbírálás lehetőségét adta a tanári karok kezébe. Annak módját tehát, hogy az egyszer már testületileg "renitenskedő" magántanárok közé csak azokat engedjék, akik feltételezhetően nem erősítik az engedélyezett tanerők radikális szárnyát, azokat, akik nem akarnak változtatásokat kicsikarni az egyetemi oktatásban, hanem csak teszik a dolgukat, azaz tanítanak. Csökken is a formálisan, csupán a jelölt korábbi tudományos működésére megadott tanítási engedélyek száma. A jelenség persze nem tűnik el teljesen, hiszen az értelmiségi elit egyéb érdekcsoportjaiba is tartozó egyetemi tanárok kezében a habilitációs jog jelentős "ütőkártyává" válhatott. 1874-ben a jogi karra ismét egy nyugalmazott helyettes államtitkár kerül, s jogi magántanárrá lesz az a számtanácsos is, aki doktori címmel ugyan rendelkezik, de jogi tanulmányokat nem folytatott.*^ Még tudósi szempontok is érvényesülnek a "kivételes" habilitásoknál: ekkor képesíti a kar a doktori fokozattal nem rendelkező, európai hírű statisztikust, Keleti Károlyt is.148 Szaporodnak a vitás habilitációs ügyek is. Ezek hátterében a tanári pozíció féltésének motívuma éppen úgy fellelhető, mint az egyetem és kultuszminisztérium hatásköri súrlódásai. 1874- ben a jogi kar elutasított egy pályázót, habilitációs dolgozatának nem megfelelő szelleme, hangvétele miatt. 'A kibuktatott ügyvéd Trefort miniszterhez fellebbezett. íme az érvei: "A magántanári állás sem hivatal, sem javadalom, sőt tervszerűen tekintélynélkülivé, obskurissá tett állás. Épp ezért oda vonzani
