Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
60 galmas" magántanárokat 500-600 forintnyi "segélydíjjal" tüntették ki.135 További bátorítást lehetett kihallani az 1861/62-es tanév ünnepélyes megnyitását kísérő rektori beszédből is: "Az állam köteles ugyan a tanszékeket tanárokkal betölteni, még azon veszedelemre is, hogy választásában csalódhatik, mely esetben az illető tudományra nézve azon szomorú állapot áll elő, hogy az nem lévén méltón képviselve, nem nyer derék növendékeket, terjesztőket, utódokat, hacsak a szerencsés véletlen nem teremt olyanokat. Ily szomorú állapot ellen azonban az újabb rendszer szülte magántanítói intézvény által biztosítva vagyunk. Ez in- tézvény bizonyos előfeltételek mellett minden tudós előtt megnyitja a tanítói pályát akkor is, midőn szakja az államtól megbízott tanár által már el van látva. Minden tudós habilitáltat- hatja magát, a theológiai szakok kivételével, bármely tudomány nyilvános előadására, s az egyetemi polgárnak viszont szabadságot ad a két, vagy lehetőleg több tanár előadásai közül választani, úgyhogy mindenik tanár bizonyítványa egyformán érvényes, a mennyiben az előadások az egyetemet megillető kívánalmakhoz vannak szabva...; épen az által nyer az ifjú szabadabb tekintetet az igazságok egyik vagy másik rendszerébe, úgy tanul legsikeresebben önállóan gondolkodni, hasonlítani, ítélni, ha azon- egy tárgy előtte különböző tanárok által - különböző szempontból és oldalakról mutattatik fel... (az ifjú) képes lesz, Szent **136 Pál szerint ’vizsgálni mindent s megtartani a jót'. Az egyetem által elképzelt magántanári funkció - a tanári utánpótlás biztosítása - kiegészült az egyetemen kívüli körök elképzeléseivel; s ez esetben a racionális szakszerűség, modern tudományosság egyetemen belüli képviselésén volt a hangsúly. De például az Orvosi Lapok cikkei egyenesen hazafiúi kötelességként "reklámozták" olvasóik körében a magántanárságot: "...minden szakművelő, aki előretörekvő akarat mellett kedves hivatást érez magában szakmáját ifjabb honfitársaival közleni, kísérelje meg szakmája mellett mint vezér síkra szállani s tegyen lépést az orvosi karnál magántanítói (docens) szaktaní- tásjogot nyerni. Ezt tennie egyszersmind hazafias kötelessége
