Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
53 II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között 1. A magántanári intézmény magyar alapvetése és osztrák megoldása 1828-ban egy "komoly és törekvő" fiatal orvos került a pesti egyetem oktatói közé. A bécsi közkórház gyermek- és nőgyógyásza, Wekerle György arra vállalkozott, hogy előadásokat tartson az egyetemi hallgatóknak - díjazás nélkül.10^ A kar "fogadóképessége" több forrásból táplálkozott. 1825- 28 időszaka az abszolutista elnyomás lazulását jelentette Magyarországon: az újból ülésező országgyűlés - többek között - a felsőoktatás halaszthatatlan tartalmi és szervezeti megújításáról próbált rendelkezni. És bár a bécsi kormányhatóságoktóli függés csökkenését az oktatásügy terén sem érték el, az ekkor hozott törvények egyikeként újraalkotott országos bizottság - 1827 : VI11.te. a Regnicoláris Geputatióról - keretében a tanügyi albizottság is megkezdhette működését. Az orvosi kart eki n R kor Lenhossék Mihály igazgatta, aki az egészében konzerva109 tívnak minősíthető egyetemi reformjavaslatok részeként valós újításokat tervezett az orvosi oktatásban. Többek között hét új, "rendkívüli tárggyal" bővítette a tantárgyszerkezetet,, s ezek oktatására az egyetemi tantestületen kívüli tanerőket alkalmazott. A vállalkozó kedvű orvosokat a következő feltételek elé állította: 1.) készítsenek előadástervezetet és bibliográfiát; 2. ) jelöljék ki előadásaik helyét és időpontját; 3.) hallgatóikat a IV. és V. éves medikusok^valamint a végzettek közül válogassák; 4.) egy éven át tartsák óráikat; 5.) diákjaikat vizsgáztassák le, majd a kari testület előtt számoljanak be tanári működésükről.1'1'0 Az öt pont a habilitációs szabályzat első magyarországi változata. Wekerle György "qua lector extraordinarius", azaz mint a fakultáson kívüli tanár, megkezdte hát egyetemi működését és egészen haláláig, 1835-ig tartott előadásokat. És nem egyedül ő. 1830 és 1840 között öt ilyen "rendkívüli előadó", "szabad előadó" tartozott az orvosi karhoz: helytartótanácsi és direktori engedélyük birtokában előadásaikat az egyetemi leckekönyvben
