Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
50 látta főhatósági jogát gyakorolni: így pl. 1892-ben Csáky arra figyelmeztetett, hogy legalább a látszata meglegyen annak, hogy a tudományos munkásság, az értékes egyetemi szerep számít a jelöléseknél. "Nem tarthatom... célirányosnak, amelyhez a tanács is hozzájárult, t.i. (hogy) a címzetes rendkívüli tanárságra való ajánlat elfogadása a bíráló bizottság előadványának megismerése nélkül titkos szavazás útján döntessék el. ... Az ajánlat el vagy el nem fogadásának előzetes titkos szavazás útján való eldöntését azért nem találtam elfogadhatónak, mert a címzetes rendkívüli tanárságra való ajánlás alapját a szabályrendelet értelmében csakis az illető magántanárnak jeles irodalmi működése képezheti, ennek igazságos megítélése pedig csak a bíráló bizottság előadványa alapján, tehát annak meghallgatása 9 6 után történhetik meg". Szemmel láthatólag - a habilitációs eljárás 8.§-ához hasonlóan - az egyetem egy előzetes szűrőt próbált ezen eljárásba is beépíteni, amely segítségével bárki, bármilyen indokkal, akár indoklás nélkül is, kizárható lehetett volna. 1907-ben szükségesnek látszott azt is hangsúlyozni, hogy a címre vagy jellegességre javaslatot tevők nem vehetnek részt 97 a kinevezési eljárásban. A képet idővel tovább "színesítette" egy újabb cím: "a címzetes és jelleges rendes tanár"-é. Elsősorban nyugaiomoa vonult nyilvános rendes tanárok kapták, illetőleg "csak a különösen érdemes munkásságot felmutató nyilvános rendkívüli címmel fel98x ruházott magántanárok". így még egy fantom-fokkal gyarapodott a tanári ranglétra: hiszen valójában semmit nem takart és a rendkívüli cím és jelleggel rendelkezőkhöz képest semmivel több joggal, nem járt. Viszont tartalmazta azt a képzetet, hogy az asszimilálódásra képes és a testület "bekebelezésére" méltó magántanárok szép lassan haladnak felfelé az egyetem hierarchiájában; ráadásul úgy, hogy' a rendes tanárok pozícióját nem veszélyeztetik'. Ilymódon az egyetemi struktúra dinamikus mozdulatlanságba merevüit. A teljes jogú' tanárok valóban "megnézték", hogy kinek adják a cím és jelleg birtoklásának jogát. 1920—21 zűrzavarában a bölcsészettudományi kar a - számára - politikailag megbízható ma-
