Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
41 te meg, "amely összeg közöttük való félévenkénti elosztásának jogával a Vallás- és Kultuszminisztérium rendelkezik", figyelembe véve az egyes magántanárok által tartott érák és az ott meg6 8 jelent hallgatók számát. Látható, hogy a rendelkezés lehetővé teszi a magántanárok tanítási érdekeltségének fenntartását, de az is nyilvánvaló, hogy egy szabott összegért - a tandíj 5 százalékának felosztásáért - a magántanárok csak egymás ellen versenyezhettek. A tandíj jövedelem magántanárokra eső részét 19086 9 ban 10 százalékra emelték - miközben.1891 és 1908 között a magántanárok száma a kétszeresére nőtt. A magántanárok tandij-részesedésének. kiszámítása a következőképpen történt: minden év novemberében és márciusában kimutatást kellett benyújtaniuk a questurának előadásuk címéről, heti óraszámukról és a beiratkozott hallgatóikról. A kapott adatok alapján a questura a magántanári tandíjjutalékot jelentő összeget elosztotta a magántanári óraszám és a hallgatói létszám szorzatának összegével. Az igy kijött tandíj soha nem jelentős igazán s emiatt a javarészt "szerényebb állású köztisztviselőkként" dolgozó magántanárok - mind majd látni fogjuk - folyamatosan beadványokkal ostromolták az egyetemet és a minisztériumot új számítási kulcsok kidolgozásáért. Visszatérő kérésük az egységes, a hallgatói létszámtól, tantárgyuk "gyakorlati értékétől", magántanári működésük idejétől független tandíjarány megállapítása. Hozzá kell tenni: a tanári testületek legtöbbször támogatták a magántanárok pénzszerzési akcióit, hiszen a tanártársak egzisztenciális biztonsága az ő érdeküket is szolgálta, míg pénzügyi forrásaikat nem érintette: az ő tandíjjutalékuk, fizetésük, egyéb illetményük biztosított volt. Az amúgy is sze-. rény összeget tovább csökkentette egy 1909-es miniszteri rendelet, amely lehetővé tette az egyetemi tanács számára, hogy a magántanárokkal való hivatalos érintkezés és a magántanári tandíjjutalék kezelési költségeinek elszámolását a magántanári tandíjjutalékok számlájára terhelje.70 Nyitott volt egy másik anyagi forrás is a magántanárok előtt: a jutalmazás, amit meghatározott teljesítményekre, alkalmanként kaphattak. Természetesen ez is megszabott keretből szár-
