Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
III. Egy magyar értelmiségi szerep csődje: gondolatok a magántanári pozíció ígéretéről és kudarcáról
120 A nagyívű elképzelések sorából az sem lógott ki, hogy maga Eötvös is az egyetemi tanári utánpótlás lehetséges bázisának tartotta a magántanárságot. Szerinte a magántanárok a lehető legkevéssé kötődnek az egyetemhez, viszont tanítási feladatkörükre a szervezeti betagolódás híján is tökéletesen képesek fel készülni. Jártasságot szereznek,kifejlesztik oktatói és tudományos képességeiket anélkül, hogy esetleg átvennék az oktatási intézmény megmerevítő, leblokkoló elit-szabályait. így nem asz- szimilálódnak a professzionális tanári gárda feudalisztikus és arisztokratikus hagyományaihoz és magatartásához, azaz a volt magántanárok a tanári kinevezés után is megmaradnak "tudomány- mívelőknek", s nem válnak az egyetemi katedra "örökös jogon való birtokosaivá". Az 1870-es évek alkotmányos rendezési szakaszában azonban az alkalmazottai, tanszékei, oktatott tárgyai, taneszközei számában egyre erősödő egyetem a főhatósági, állami reformokra sajátosan reagált: az új szerkezeti keretek, formák átvétele elől nem zárkózhatott el, de belső tartalmát tekintve, önkormányzati jogából és lehetőségeiből adódóan nem egy esetben restaurálta a tradicionális elveit. A főhatósági irányítás sűrűn cserélődő szempontjai, a szakszerűen kidolgozott és hosszú távon is alkalmazható egyetemi szabálykönyv hiánya miatt a minisztérium nem versenyezhetett az egyetemi szokásjog "következetes" normáival: a társadalmi - gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodni kívánó központi rendelkezések nem képesek kikezdeni a magyar egyetemi struktúra évszázados mentalitását. A végzet utoléri a magántanári intézményt is: amint az egyetemi oktatásban meghatáro zóvá válik, már át is alakult, eredeti funkciója a professzionális tanárok kezében más tartalomhoz jutott. Azonban a magántanári szerepkör továbbra is jelentős maradt, hiszen a költség- vetési problémákkal küszködő minisztérium szempontjából olcsó tanerőt jelentett, legfeljebb újra és újra fel kellett tölteni a nyilvános tanári kinevezésekkel megürülő magántanári gárdát. A tudományos teljesítmény egyetemi konkurrenciájának ígérete, ami az 1848:XIX.tc. lényege, nem zúzta tehát szét a tradici onális és tekintélyelvű felsőoktatási rendszert. A magántanári
