Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)

Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701

újra az 1670-es évekre jellemző nagy létszám figyelhető meg. Sajnálatos, hogy 1682 után az egyetemi anyakönyv vezetése hiányossá vált III. később megszűnt. A továbbiakra nézve csupán a teológiai kar marticula\ára támaszkodhatunk36 1689 és 1701 között csaknem töretlen a teológus hallgatók létszámának a növekedése. Az utolsó vizsgált évben a korszak egészére kapott átlagos értéknek közel kétszerese Jelentkezik (49 III. 94 fő). Feltételezve, hogy eközben a teológus és a bölcsészhallgatók közötti arányban nem történt radikális változás, az egyetem nagy létszámú diáksággal léphetett át az új évszázadba; 65 év alatt a három háború ellenére gyakorlatilag megduplázódott a hallgatói létszám.

Az anyakönyvek bejegyzéseiből megállapíthatóan tanév közben is gyarapodhatott a diákok száma. A legtöbben a bécsi vagy a grazi teológiáról érkeztek Nagyszombatba. Az 1689/90-es tanév teológusainak többsége ebből a két városból érkezett, bár voltak közöttük a Pazmaneum növendékei is. 1655-ben pedig előbb júliusban a litván rendtartományból jött két negyedéves (Adamus Poplawski és Joannes Korzemewski) valamint két harmadéves teológus (Adamus Krasnodzbski és Joannes Portanty), majd novemberben még ketten követték őket a lengyel rendtartományból (Casimirus Szennienski és Joannes Pelikán). Pelikán a következő évben is Nagyszombatban maradt és a gimnázium poesis-osztályát tanította.

Annak érdekében, hogy némi képet nyerjünk az egyetem hallgatóinak tanulmányi pályájáról, szükségesnek látszott néhány számítás elvégzése. A vizsgált korszak egészéből összesen 3870 hallgató nevét ismerjük. Közülük 178-an csak a teológia morálist hallgatták egy vagy két éven keresztül, sem bölcsészeti, sem teológiai tanulmányaikról nem őrzött meg adatokat az anyakönyv. Az alábiakban a fennmaradó 3692 hallgató tanulmányi előrehaladásának jellegzetességeit vizsgáljuk meg, hogy megállapíthassuk azokat az arányokat, amelyek a bölcsészeti tanulmányokat elkezdő és a teológiai tanulmányokat befejező hallgatók létszámára vonatkoznak. A vizsgálat során előbb egy olyan összegzés eredményeit foglaljuk össze, amely teljes mértékben mechanikusan követte a rendelkezésünkre álló adatokat. Ennek alapján nem volt tekintettel az egyetemi oktatásban bekövetkezett kényszerű szünetekre, az 1701 -es korszakhatárra, III. a bölcsészeti karra vonatkozó adatok 1687-től kezdődő hiányára. Eltekintett attól is, hogy a tanulmányok nagyszombati félbemaradása nem feltétlenül jelentette a tanulás feladását, hanem jónóhány esetben a hallgató máshol folytatta tanulmányait. így pl. Matthias Krisanich 1647-49-ben Nagyszombatban végezte el a bölcsószetet, majd 1652-ben szerepel újra az anyakönyvben IV. éves teológus hallgatóként. Róla történetesen feljegyezték ekkor, hogy Becsből Jött vissza: bizonyára ott végezte el a teológia első három évét, hiszen Nagyszombatban ekkor nem működött a teológiai kar a harmincéves háború magyarországi eseményei miatt. Hasonlóan magyarázható Carolus Schretter esete is, aki 1660-62-ben Nagyszombatban bölcsószetet tanult, 1668- ban I. éves teológus volt, majd 1676-ban és 1677-ben a bölcsészeti fakultáson tanított.

XIX