Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)

Borsodi Csaba: A Hittudományi Kar iratai

- 367 Tudomásunk szerint a karra vonatkozó és egykor a kari levéltár őrizetében lévő iratanyag máshol már nem lelhető fel, ezért a hiányok pótlásának kicsi a valószínűsége, A kari irattár helyzete igy is szerencsésnek mondható, mivel szakszerűtlen selejtezés nem történt benne, s nem jutott más egyetemi iratok sorsára az Országos Levéltár 1956-os égése során.

1985-ig az iratokat az Akadémia egyik tantermében őrizték az eredeti állapotban. Az anyag első felmérésére csak 1981—

ben került sor, akkor is csak részlegesen. Az anyag állagrendszerét az iratok szerves provenienciájának megfelelően a rendezés során alakítottuk ki. Úgy gondoltuk, hogy az 1950 előtti anyagot elég egy fondba beosztani. Az 1950 után keletkezett és jelenleg még nem rendezett iratanyag - amely szerkezetében és keletkezési rendjében is különbözik az előzőektől - képezheti majd az Akadémia őrizetében lévő iratanyag második fondját ját. Az iratokban az 1930-as években vagy később tárgyi átrendezést kezdtek, amely elsősorban a XX. századi iratanyagot é- rintette. A csoportosításkor néhány centiméternyi tárgyi csoportokat hoztak létre, így darabolva az egységes iratanyagot.

A rendezés során ezeket a minimális nagyságú csoportokat megszüntettük, és az iratokat az eredeti helyükre soroltuk visz- sza. Ahol a visszasorolás nem volt lehetséges, azokat az iratokat a vegyes iratok állagába helyeztük el, megadva az iratok tárgyát. Úgy gondoltuk, hogy feleslegesen nem kell megbontani egy anyag szerves rendjét, ha az abban a rendben is jól használható.

Az egykori budapesti Tudományegyetem karai közül a Teológiai Fakultáson maradt meg a legteljesebb irategyüttes a 18- 19. századból. Az 1850 után keletkezett iratanyag mennyiségében fokozatosan évenként többszörösére növekszik. Az iratanyag nyelve 1845-ig latin, esetenként, főleg 1780-1790 között német, 1G45 és 1848 között magyar. Az önkényuralom időszakában egyrészt német, másrészt latin, 1860/61-től magyar nyelvű az ügyintézés. Az iratokhoz viszonylag kevés mutató- és iktatókönyv maradt fenn, ezért a kutatás sorén az iratok egyenkénti átnézése a célszerű. A levéltár anyaga a rendezés után a Hit-