Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)
Az Egyetemi Levéltár létrejötte és fejlődése
egy nagyszabású rekonstrukció terveit. Még ebben az évben elkészült a felújítás műszaki terve, majd 1983-ban egyetemünk hivatalosan kérte, hogy az addig is minisztériumi jóváhagyással működő intézményt szaklevéltári jelleggel ruházzák fel. A művelődési miniszter 1983. augusztus 22-én szaklevéltárrá nyilvánította az ELTE Levéltárát21, amely közvetlen rektori felügyelet alatt működik, gazdasági vonatkozásban azonban az Egyetemi Könyvtárral tart szoros kapcsolatot, amelytől munkájához addig is, s azóta is rendkívül sok segítséget kapott. 1984 elejétől a Levéltár személyzete három, majd négy főre bővült, így a korábbinál intenzívebb szakmai munka kezdődhetett meg. Az ilyen jellegű egyetemi feladatok összehangolására Levéltári Bizottságot hozott létre a rektor, melynek elnöke az országosan egyetlen levéltárosképzéssel foglalkozó bölcsészkari Történelem Segédtudományai Tanszékének vezetője22. Az új szervezeti formában levéltárunk jobban megtalálta helyét az egyetem szervezetében, bekapcsolódott a levéltár szakos hallgatók gyakorlati képzésébe, amelytől mindkét fél, a hallgatók is és az egyetemi levéltár is sokat profitált és hasznosít ma is. A Levéltár rekonstrukciója 1983- ban kezdődött meg, s előbb egy kb. 700 folyóméter iratot befogadó új raktár épült fel korszerű berendezéssel, majd új, külön kutatóterem kialakítására került sor. A munka második menetében újították fel a Levéltár régebbi helyiségét, s egyben új, korszerűbb berendezések vásárlására is lehetőség nyílt. A levéltári anyagok költöztetésének nehézségei és egyéb okok miatt a felújítás teljes egészében csak 1987 nyarán fejeződött be, de jelenleg mintegy 1000-1200 folyóméter irat elhelyezésére alkalmas raktárral és a normális levéltári tevékenység alapvető tárgyi feltételeivel már rendelkezünk. A Levéltár gyűjtőkörébe több mint 300 különféle egyetemi szervezeti egység, hivatal, intézet, tanszék stb. tartozik. Az elmúlt években szervnyilvántartó lapok segítségével megkezdtük e szervek felmérését, és a központi szervektől mindenhonnan 1975. december 31- ig terjedő időhatárral — a törzskönyveknél 1949-es időhatárral — átvettük a történeti értékű iratokat. A tanszéki iratok begyűjtése, feldolgozása már sokkal hosszabb időt vesz igénybe, itt még csak a munka elején tartunk. A Levéltárban őrzött iratanyag mennyisége a hetvenes évekhez képest csaknem háromszorosára nőtt, de ez remélhetőleg lassulni fog a jövőben, hiszen a nagy iratbegyűjtési adósságokat már kiegyenlítettük, így most az ütemesebb begyűjtésre térhetnénk át, amennyiben a folyamatban lévő egyetemi rekonstrukcióval együttjáró költözködések nem kényszerítenek bennün két nagyobb mennyiségű tanszéki iratanyag sürgős átvételére. Mivel az egyetem egyetlen történeti dokumentumokat őrző intézménye vagyunk, természetes, hogy a szűkebben vett levéltári feladatokon kívül másfajta, nem irattípusú relikviák és adathordozók gyűjtésével is foglalkoznunk kell. Mivel az egyetemi múzeum — mint korábban említettük — 1958 óta sem jött létre, levéltárunkban jónéhány múzeális értékű tárgyi emlék is megtalálható. Többek között kisebb éremtárral, fényképtárral, de egykori egyetemi díszruhákkal és egyéb tárgyi emlékekkel is rendelkezünk. Ezeket külön múzeális gyűjteményben kezeljük és tartjuk nyilván, de gyarapításukra jelenleg nincs elegendő kapacitásunk. Meglévő tárgyi és írott emlékeinkből 1986 óta a Szerb utca 21—23. alatti felújított műemlék épületben módunk nyílt egy kisebb kiállítást berendezni, s ezzel egy majdani, igazi egyetemi múzeum alapjait megteremteni. 1987-ben kaptunk hivatalos megbízást arra, hogy hozzuk létre az egyetemi hangarchívumot és videotékát. Ilyen jellegű forrásanyagokkal már rendelkezünk, s most folyik a technikai feltételek biztosítása s egyben a rendszeres gyűjtés beindítása. 12
