Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai

A doktoravatás (promotio)

A jezsuita korban a hittudományi karon három: baccalaureatus, licentiatus és doctoratus, a bölcsészettudományi karon magisteri, a jogon pedig tudori fokozatot lehetett szerezni. Az 1769-ben alapított orvoskaron is a tudori fokozatot írták elő. A baccalaureatus a hittudományok első babérjának számított, a hittudományi doktorság, a bölcsészettudományi magisterség, a jog- és orvostudományi tudorság pedig ennél magasabb tudomáhyos fokozat volt. (Pauler: 1880.150.) így a „bakulárius" az Egyetem „középlénye", akit a tanárok és a hallgatók közötti hely illetett meg és némi pénzkeresetért a gyakorlati órákat vezette. A baccalaureatusi fokozatot 1790-ben megszűntették. (Pauler: 1880.245.) De már 1772-től, a megszabott szigorlatok letétele és a vitatkozás kiállása után, mind a négy fakultáson egységesen tudori fokozatot lehetett szerezni. A nem katolikus vallásúakat azonban a hitvallás és eskü elmaradása miatt kezdetben csak licentiatusokká avatták. (Pauler: 1880.84.)

Az 1874-ben kaidott tudori szabályzat még а XVIII. század végén kialakult gyakorlatot rögzítette ,,a felavatásnál a további intézkedésig az eddigi szokás megtartandó". (Jelentés. . . 1876.)

A bölcsészetdoktori szabályzat 1892-ben jelent meg. Az előtte való évben kezdeményezték az orvosok és jogászok is a tudor helyett a doktori cím használatát. Ebben a szabályzatban találkozunk először az eredmények minősítésére alkalmazott summa cum laude, cum laude és rite osztályzatokkal. (Németh: 449-454.) Ennek bevezetését kiterjesztették a jogászokra és az orvosokra is, akik a doktori címet a diploma velejárójaként kapták, (kapják jelenleg is) tehát esetükben külön szabályzat kiadására nem volt szükség. Lényegében a múlt század végi intézkedések, szabályok voltak érvényben a doktorátus 1951-ben bekövetkezett eltörléséig. De az 1957-ben készített új doktori szabályzat is sokat átmentett a régi gyakorlatból, így a hagyományos osztályzatot, a régi diploma szövegét és az avatási szertartást.

Az első tudományos fokozatot a bölcsész Székhelyi Maylád Miklós szerezte meg, aki tanulmányait külföldön kezdhette, mert már 1637. szept. 7-én baccalaureatus lett, majd 1638. aug. 4-én licentiatusi, végül 1642. nov. 11-én pedig magisteri fokozatot is szerzett. (Majláth: 1899.143.) A második doktor Palkovich Márton már a hittudományi kar dékánja, amikor 1640-ben védett. (Hermann-Artner: 14.) A tudományos grádus eléréséhez szükséges vizsga letétele, a „disputatio" a karok összes tanárai és hallgatói előtt történt, s talán ide vezethető vissza, hogy a doktori szigorlatok a bölcsészettudományi és a természettudományi karon elvileg ma is nyilvánosak. Ezek a dis- putációk azonban inkább csak parádés bemutatók, afféle szellemi vívógyakorlatok lehettek, mert a jelöltek felkészítése a rendszeres heti és havi konzultációkon, szőkébb körű vitákon már megtörtént. A jelöltek nyomtatott téziseiket közreadták, tehát a vendégsereg bármely tagja is felkészülhetett a vitatkozásra. A promotiok téziseit, melyeket a jelöltnek „védenie", vagyis az ünnepi közönség előtt fejtegetnie kellett, a promoveáló tanár állította össze és a fejtegetés módját is ő állapította meg. (Szentpé- tery: 54.)

24