Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai

A tanév, mint ahogyan 1635-ben az Egyetem megnyitása is, régen november első napjaiban kezdődött és a következő év augusztusának végén ért véget. A tanévet a húsvéti ünnepek osztották ketté: első és második félévre, szemeszterekre. A nagyszünet szeptember és október hónapokra esett. A tanítási idő alatt a nagyszámú, főként egyházi jellegű ünnepnapokon túl, minden csütörtök szabad volt. II. József korában, 1786-tól október 1-én kezdődött a tanév és június végén zárult, majd ismét visszaállt a korábbi szokás, melyet a Magisztrátus előterjesztésére csak 1833-ban változtattak meg, október 1-re tűzve ki a tanévkezdést. A mainak nagyjából megfelelő tanévbeosztást azonban csak Trefort Ágost minisztersége idején, 1876-ban állapították meg szeptemberi kezdéssel és januári megosztással. (Eckhart: 176, 332, 369, 438, 638.)

A tanévnyitó közgyűlés, az alapítás évétől 1948-ig a Veni Sancte-val kezdődött. Ez az ünnepélyes tanévnyitómise, a „Jöjj Szentlélek Úristen . . ." katolikus egyházi ének kezdő szavairól kapta nevét. Az Egyetemi Templomban tartott mise után a tanárok és hallgatók az aulába vonultak, ahol a rektor számot adott az előző évről és megfogalmazta az új tanév legfontosabb feladatait. A tanári kar ornátusba öltözve vett részt a tanévnyitón, a rektori és a kari jelvények vitele szintén elmaradhatatlan volt. A tanévnyitó programjában 1771-ben alapvető változás történt. A királyi rangra emelt Egyetem ettől kezdve rektorait és dékánjait évente maga választhatta, s az autonómia gyakorlása jegyében ettől kezdve a tisztségek átadásának és átvételének ünnepélyes aktusa jelentette a tulajdonképpeni tanévnyitót. Később ezért a tanévnyitót „beiktatási ünnepélynek" is nevezték. (Kisfaludy: 82.)

A rektori és dékáni tisztségváltás szertartása

„Az új tiszti karnak beiktatását az egyetemek mindenkor örömnapnak tekinték, ünnepélyes szertartással ülék meg". (Pauler: 1865.) A tanévnyitó ünnepi közgyűlés fénypontja tehát a tisztségváltás szertartásos megrendezése volt. Tudnunk kell, hogy a rektort és a dékánokat csak 1771-től választották évenként; hogy az 1849/50. tanévtől 11 éven át kinevezett rektor és dékánok irányították az Egyetemet; hogy az 1859/60-as tanévtől 1950-ig állott fenn ismét a rektori és dékáni tisztségek évenkénti váltásának rendje; hogy a váltás 3 éves ciklusát 1963-ban vezették be.

A rektor és a dékánok ünnepélyes lemondásának és beiktatásának szokása az ön- kormányzati elv nyomósságát és a rektori méltóság tekintélyét volt hivatva hirdetni. (Pauler: 1865.3.) Az önkényuralom évei után Pauler megállapítása különös időszerűséget nyert. Ez jutott kifejezésre a látványos külsőségek visszaállításában is.

A tisztségváltás szertartása 1797-től a következőképpen zajlott le: A lelépő rektor beszámolt az év eseményeiről, majd beszéde végén az aula nagy asztalára helyezte az Egyetem nagy diplomáját a Diploma Inauguralet, a Mária Terézia adományozta pecséteket, s aztán az ugyancsak lelépő dékánokkal együtt elhagyta helyét. Az új dékánok, akiket előzetesen a kari tanácsok már megválasztottak, a mellékszobába vonúltak és megválasztották az új rektort. Visszatérve az aulába, az eredményt annak a karnak dékánja hirdette ki, ahonnét a rektort választották. A kihirdetés (proclamatio) után a közgyűlés véget is ért. (DNFP). A megválasztott rektor pedig a Tanács tagjait, mely a

19