Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 78 az akadémiai /bölcsészeti/ tanfolyamot, számos hivatalt elnyerhetnek, Így a további tanulásra csak megfelelő ösztönzésekkel vehetők rá. /148 §./ A felsorolt ösztönzési lehetőségek között kerül elő újból az a probléma, hogy elsősorban érvényt kell szerezni az ismert királyi rendeletnek, azaz a nyilvános mérnöki állásra, illetve az Építészeti Igazgatóság állásaira csak okleveles mérnököt volna szabad alkalmazni. Ugyancsak ösztönző lehetne, ha az állások betöltésénél is azok lennének előnyben, akik az Institutumban a felsőbb matematikát is tanulták, amely tudomány a vizépitő mérnökök számára igen hasznos.

Sunyi az, ami a Bizottság jelentésében közvetlenül az Institutumra vonatkozik. A tervezett és javasolt változtatások minimálisak. Az adott és éppen nemrégen újra szabályozott helyzeten a javaslatok alig lépnek túl, A még csak érthető, hogy a tanfolyam időtartamán nem akarnak változtatni, de már kevésbé világos, hogy miért nem bőviti ki a tervezet legalább az építészettel az oktatott tárgyak körét. E tárgyról ugyanis az a- lapitó rendelet is megemlékezett. A Bizottság egyébként más összefüggésben tárgyalta az építészet magasabb fokú oktatásának kérdését, s akkor ezt egy felállítandó "Szépművészeti Akadémia" keretében képzelte el. ^3/

Ami az Institutum volt hallgatóinak, illetve tanárainak javaslatait illeti, csak két ilyen jellegű munkáról van tudomásunk. Tichy István, aki még 1785-ben, legelsőnek szerzett oklevelet az intézetben, éppen 1792-ben ad ki egy munkát a magyar oktatásügy, s különösen a Bölcsészeti Kar problémáiról.

Az intézet tanára, Rausch Ferenc közvetlenül a Bizottsághoz