Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
_ 7 nyebb sorsú hallgatói szamara rgy valósan "1ихиз" lett volna a mérnöki tanfolyam elvégzése, s mivel a nemesi!jak többsége előtt nemcsak ekkor, de még később sem volt népszerű a mérnöki pálya, bizonyos, hogy az érdeklődő diákok nagyrésze a kevésbé tehetős társadalmi rétegekből került ki. Az Egyetem felterjesztésében jelentős rész jut a diákok anyagi problémáinak ismertetésére, majd ezután a Tanács javaslatokat terjeszt elő a megoldás lehetőségeiről. Egyrészt kérik a Helytartótanácsot, hogy ismételten figyelmeztesse a megyéket II. József rendeletének betartására. Kérik, hogy a nem okleveles mérnököket, ha nem szereznek oklevelet, bocsássák el állásukból. ^5°/ Az intézet érdekében történő legfontosabb kérésük viszont az, hogy a Helytartótanács eszközöljön ki olyan királyi rendeletet, amely megengedi, hogy a bölcsész- hallgatók a már élvezett ösztöndijaikat, az Institutumba való felvételük után változatlanul megkaphassák, és ezenkívül a mérnöki ösztöndijakat a lehetőség szerint növeljék. Az Egyetemi Tanács feliratában a tanulmányi időről nincsen szó, mindössze annyit jegyeznek meg, hogy a szegényebb hallgatók ösztöndíj nélkül aligha tudnak az alapitó rendeletben megállapított három éven keresztül /"in statu triennium"/ szorgalmasan tanulni. A Helytartótanács meglepően nagy figyelmet fordított Rausch, illetve az Egyetem beadványára. Az 1792. június 1-1 ülésen tárgyalták meg az előterjesztést és mindjárt fontos határozatokat is hoztak. ^1/ д Helytartótanács részben egyetértett az Egyetem javaslataival, szükségesnek tartotta egy
