Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

3. Reformkori törekvések az önálló magyar Műegyetem létrehozására

- 167 szabad, nemzet természeti s anyai jussaik annyira elmellőztet*22/

nek s tekintetre se méltatnak." J ' Témánk szempontjából legérdekesebb a somogyi követek beszámolója. A terjedelmes jelentés hosszasan foglalkozott a Műegyetem kérdésével, sőt általában a reális irányú szakoktatás ügyével. A követek is csak azt állapíthatták meg, hogy az országgyűlés "kénytelen vala szomorú meggyőződéssel tapasztalni, hogy a Társaság legfőbb osztályának neveltetése, ha nem egészen elhagyott állapotban, de rendkívül csekély sikerrel teng, és hogy ez az oka azon értel- messég hiányának, mely a Polgári Társaság jó létét és boldogabb kifejlését oly hatalmasan hátráltatja. Meggyőződött ezek szerint, hogy a jobb és célirányosabb nevelés mód járul kell gondoskodni." A Műegyetemre vonatkozó törvényjavaslat elutasításával kapcsolatban pedig feltették a kérdést: "Vajon léteznek e tágas hazánkban ezen nevelő és oskolai intézetek, melyek a több csinosodott európai tartományok részeiben mér oly régóta virágoznak és gyümölcsöznek? ... Mi lehet az oka, hogy a serdülő ifjúság tiltassék oly technicus tudományokban részvételtől, melyeknek tudása a szükségen és értelem kifejlődésén túl élet kellemeivel is biztosítja a felnevelt hazafit? Vagy örökösen arra kárhoztatni eltökéllett szándék, hogy egy jó műszert készítő és értelmes mesterember csak külföldi lehessen? ... lehetetlen volt minden akarat ellen is arrul meggyőződve nem lenni, hogy a gyarmati alacsony állapotból hazánk Így kiemeltetni éppen nem fog."

Kissé hosszabban idéztünk az 1836. évi elutasító királyi válasz visszhangját mutató jelentésekből, de úgy érezzük nem