Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 11megoldásának módjával is tisztásán van. A mar többször említett gondokon kivül e közleményben találkozhatunk először annak felvetésével, hogy az Institutumban az eddig teljesen hiányzó vegyészet oktatására is figyelmet kellene fordítani.“0^ Emellett birálja a két évfolyam növendékeinek együtt tanulását, s természetesen a túl rövid tanulmányi időt.

Petzelt az intézet szükséges reformjáról is ir. Az ő tervezetében az Institutum nem válna külön a Tudományegyetemtől, ezért is kell itt megemlítenünk. Szándéka szerint az Egyetemen egy ötödik "statusgazdasagi" szakot /Kart/ kellene felállítani, ^°9/ ahová a műszaki tudományok tartoznának. A tanfolyam időtartama négy esztendő, a kinevezett tanárok száma nyolc lenne, a megfelelő segédtanerókkel. A tervezet azonban nagyobbrészt az Institutum oktatási rendszerén alapul, gépészeti, építészeti, s nyilván kevés vegyészeti oktatással kibővítve. Javaslatában jelentős helyet foglal el a hallgatók gyakorlati képzése, nem véletlenül, hiszen ez Petzelt oktatasanak legerősebb oldala. Sürgeti továbbá az intézet korszerűbb felszerelését, sót saját víz, és földmérő telepeinek kijelölését. Ez u- tóbbi javaslata - amelyhez hasonlót korábban már Beszédes József is tett - különösen figyelemreméltó.

Petzelt József reformterve, amelynek egy egyszerűsített és szolidabb igényekkel fellépő változatát 1846-ban az Egyetemi Tanácsnak is benyújtotta, nem keltett túl nagy feltűnést. Bármilyen kitűnő és haladó részletei is voltak, az alapkérdésben, az önálló, vagy az Egyetemhez kapcsolt magyar műszaki felsőoktatás kérdésében a vita már korábban eldőlt. A ma