Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
112 badságharc leverése után, az Intézet utolsó tanévében a létszám a reformkor előtti átlagszintre esett vissza. Az Institu- tum Geometricum fennállása alatt évente átlagosan. 19 mérnököt bocsátott ki az intézetből, az 1790-es években ennél kevesebbet, a reformkor időszakában óóval többet. A mérnöki tanfolyam hallgatóinak egyetemi éveiről, tanuláson kivülí tevékenységükről keveset tudunk. Bizonyos, hogy a mérnököket a Bölcsészeti Kar fiatalabb, a gyakorlati életben Járatlanabb hallgatóival azonos módon kezelni nem lehetett. Többször is feljegyzés készült arról, hogy a Kar dékánja figyelmeztette a mérnökhallgatókat az egyetemi szabályzat pontjainak betartására, ^9°/ institutum diákjai - különösen gyakorlataik során - társaikénál mozgalmasabb, változatosabb, s érdekesebb életet éltek. Ez a pálya, amely a mai mérnök munkájára vonatkozó fogalmainkkal aligha értelmezhető, a kortársak szemében még az 1830-as években is, ugyan már hasznosnak elismert és érdekes - de nem különösebben vonzó - foglalkozásnak számított. Sokan csak a földmérői munka külsőségeit ismerték a mérnöki tevékenységből, mások nem láttak különbséget a mérnök, és a műhelyében dolgozó ügyes mesterember között. U- gyancsak rendkívül távol állt egymástól, a kor felfogása szerint, a csak gyakorlati kérdésekkel foglalkozó "geometra" és az elméleti problémákat megoldó tudós személye. Hadd álljon itt a fentiek alátámasztására, egy nem éppen irodalmi értékű, de a kor mérnökfogalmát Jól illusztráló versrészlet 1839- ből; 193/
