Egyetemi-jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 4. (Budapest, 1980)
Horváth Pál: Egyetemi – jogi művelődésünk fejlődéstörténetéhez (Előtanulmány az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar történetéhez)
- 37 csak a historikus jogtudományok hivatott képviselőinek _özre- müködésével oldható meg. /87/ Ez utóbbi variáns ilyen értelmű súlypontáthelyezése esetén közel kerülünk a b./ pontban vázoli; megoldáshoz, annak minden kisérő problémájával együtt. Esetleges elfogadása esetén is fenntartandó volna azonban az az i- gény, hogy a főbb ágazatcsoportok legujabbkori szerepének áttekintését /1935-ig visszanyúlva és 198o körül lezárva/ a negyedszázados jubileumi kötet szerzőinek gondozásába kellene adni. e./ Van viszont egy eddig csak latens módon érintett probléma továbbra is, nevezetesen, hogy a főbb ágazatcsoportokhoz is csak lazán kötődő területeken /pl. nemzetközi jog, pénzügyi jog, a régi hiteljog, egyházjog, gazdasági jog stb./ felhalmozódó részletkutatási eredmények miképpen énülhetnek be megnyugtató módon a tervezett munkálatokba, A közgazdaságtan, a statisztika, az államszámvitel és a pénzügyi jog, sőt a jogi továbbképzés témakörében is létező művelődéstörténeti fondokat, illetve jelentős irodalmi bázisokat ismerünk. Kérdés tehát, hogy ezek az összetevők milyen további koordinativ tevékenység utján kapcsolhatók be a Kar történetének monográfiájába. Első lépésként jogosnak tűnik az az elvárás, hogy az érintett tanszakok, oktatási-szervezeti egységek mielőbb terjesszék elő idevágó elképzeléseiket a munka alapozását célzó konkrét feladatvállalásokkal egybekötve. Egyidejűleg el kell fogadtatni, hogy az OM önálló kutatási feladatkörét ezekre a területekre is kiterjesszük és a felszinre hozandó eredményeket feltétlenül a maga helyére kell tenni a Kar históriájában. Ezek egyné- melyike ugyanis olyan természetű történelmi tapasztalatok tárházát képviseli, amely a jelenkor számára is érték. Összegezve az egyetemtörténet jogi kari szerkesztő bizottságának kibővitett ülése tegye alapos megfontolás tárgyává a fentiekben vázolt problémák egészét. Távolról sem t.eljes természetesen a téma-, illetve problémafelvetésünk, miként ugyancsak nem törekedhettünk arra sem, hogy az előzetes konzultációk nyomán felmerült megoldásvariációk pozitívumait /ill.
