Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 32 zófiai érdeklődést, ugyanakkor azonban a filozófia iránti társadalmi igényt /szemben pl. a történelmi tanszékekkel/ nem volt képes kielégíteni. A szó igazi értelmében vett filozófiai iskolázottság, egy filozófiai iskola hiánya később fontos eleme lett annak a folyamatnak, amelynek eredményeként az ellenforradalmi korszakban reakciós, harmadkézből vett, vulgarizált filozófiai elméletek alkothatták a többi társadalomtudomány és az egész kulturális élet ideológiai bázisát. A Filozófiai Tanszék a dualizmus korában felszámolta azt a hátrama- radottságot, amely a filozófiai oktatás szervezetében és tartalmi jegyeiben megmutatkozott, de ezt az előkészítő jellegű munkáját, a filozófiai műveltség megalapozását az értelmiség egy jelentős csoportjában, nem tudta teljessé tenni a filozófiai igényesség, a kritikád, és rendszeralkotó munkásság szintézisén alapuló világnézet követelésének társadalmi elfogadtatásával.