Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)
Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916
- 28 - 52 volt - vallották sokan Szekfü védői közül. Maga a historikus kulcsélményéré sajátos konstrukciót épit. A botránysorozat szekfüi értelmezésében a 'rosszul hazafiak’, a ’csábitók’ támadják a "nemzet" eszményeit értelmezni és képviselni hivatott népszerűtlen "lelki függetlent" az öntudatlansága miatt elcsá- bitott közvélemény segítségével. Ez a konstrukció a forradalmak és Trianon egymásutánjához kapcsolódó másik döntő élménye után Szekfü számára immár az egész újkori magyar történelem rendezőelvévé válik. ^ A magyar történettudomány fő ellentétét pedig már A száműzött Hékóczi-ban Thaly Kálmán és saját felfogásában jelölte meg - amit támadói ellenkező értékeléssel nyilatkoztattak ki - majd a védekezéssel kezdve egész historiográfiai konstrukciót épített erre. Már 1915-ben tiltakozott ez ellen - sértődött hangvétele ellenére joggal - Marczali Henrik és érdemi historiográfiai kutatásaink e tiltakozás indokoltságát bizonyítják. Szekfü is végsősoron - minden különbség ellenére —.az álbajok és álsérelmek logi- kája szerint gondolkodott, romantikus nacionalista ellenfeleihez és saját konzervatív védőihez hasonlóan. A kisajátító előfeltevések közös voltának következményei azok a felfogások, amelyek nem haladták meg az ’aki nyer, annak igaza van’ - ’aki veszt, az nyer’ ellentétet, amely a történeti igazságot az adott uralmi viszonyokból - pozitiv vagy negatív előjellel - közvetlenül vezette le. Az álbajok és álsérelmek logikája viszont álokokhoz vitt, ahogy az egymással szorosan összefüggő hamis konstrukciók /"nemzet"-fogalom, historiográfiai és történeti képlet/ a kisajátított történeti ész antinómiájához:
