Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

- 26 különböző állásfoglalások gyengítették a támadást. Az ''ügy” újabb fázisát pedig éppen a habilitálás ügyében döntő kari ülés váltotta ki. Korántsem annyi fórumon és olyan intenzitással, mint 191^ben, de 1916 első felében ismét téma lett a "Szekfü—ügy”. Annak jellege és hatóköre több okból is módosult. Nemcsak a világháború ténye és a politikai erőviszonyok átformálódása miatt, hanem azért is, mert Szekfü állásfoglalásai nyomán sokak - ha nem is mindenki - előtt vált nyilvánvalóvá az önmagában amúgyis egyértelmű be áll it ott s ág: Szekfü attitűdje konzervatív, és igy félreismerés volt azok reménykedő vagy megbélyegző véleménye, akik történetírói munkása ágának indítékát a magyar progresszió táborába tartozókéval rokonitották és "ikonoklastának" tartották.

Lehet, hogy tudós, de nem eléggé nemzeti, s ezért nem tanithat az egyetemen, mert ott nem az igazságra, hanem buzdításra van szükség - tiltakozott még 1916—ban A CÉL cimü szélsőjobboldali folyóirat cikkírója a kar döntése ellen. ^ Egyébként tudós, de a Rákóczi-kérdésben nem, tehát nem taníthatja Rákóczit - erre az álláspontra szorul vissza Ball ági. Tudós, tehát habilitáljuk, hiszen a képesítési processzus jogszerű volt - dönt az egyetem majd a miniszter az időhúzó taktika után végülis pozitiv eredménnyel záruló ügyben. A hivatalos eljárás azonban maga is terhes volt a ’nemzeti tudós’ előfeltetéssel, eleve magában foglalta a ’hivatalból igaz’ igen veszedelmes logikáját, s nemcsak a védekezés kényszerpoziciója miatt, hanem az intézmény jellege és az azon belüli csoportviszonyok következtében is.