Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916

- 20 pirikus bázis és a történeti probléma feszültségére vonatkozó jogos kritikához csatlakozott az érdemi szakmai bírálatokban a feldolgozott téma és a történeti probléma nem reprezentáns viszonyának kifogásolása. ^ A történeti probléma: Rákóczi történeti szerepe és jelentősége a magyar történeti fejlődés egészéhez viszonyítva; a feldolgozott téma: a szerepvesztett Rákóczi tragikuma. Ezekhez az észrevételekhez társítjuk azt a szillogizmust, amelyhez a mü belső elemzésének eredményeként jutottunk, s amely feldolgozott téma és történeti probléma gondolati csúsztatásokkal helyettesitett voltát bizonyltja. ^ A szillogizmus: Rákóczi történeti szerepét a független Erdély visszaállítása iránti törekvés jellemzi - ez a XVIII. századtól Magyarország történetében időszerűtlen - tehát: Rákóczi szerepe a maga korában anakronisztikus, ezért jelentősége és hatása később nincs. A következtetést megalapozó megfeleltetések egyrészt szándék, szerep, jelentőség és hatás, másrészt az életpálya egy szakasza és egésze között nem jogosultak, de e megfeleltetések előfeltetései is problematikusak. Problematikusak, hiszen az emigráns egyetlen lehetséges érvét, hivatkozási alapját a forráskritikai igényesség magas fokáról tanúskodó mü nem a szükséges kritikus fenntartással vizsgálja, és a konstruált módon értelmezett személyiséget tekinti a történeti folyamat meghatározó meghatározottjának, akit anakronisztikus ideálja tesz hatástalanná.

Ezért - Rákóczi történeti szerepének ilyen értelmezése és e behelyettesitések miatt - tagadhatta Szekfü nyugodt lelkiismerettel a történeti tényekkel ellentétben az egykori fejede