Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)

1973. február 21. kari tanácsülés

lehet, hogy valaki szakmailag igen kiváló, de nem tud tanifcani, nem tud a hallgatókkal bánni, nem tudja a szakot velük megkedvelteüni. Természetesen szükség lenne egy általános felsőoktatási módszertanra, van is egy ilyen kutatócsoport, amely önállósította magát, egyetemiközi lett, és ennek folytán a Természettudományi Kartól elszakadt, pedig itt keletkezett. Jelenleg statisztikákkal játszadozik ás már nem a természet- tudományi kari szakágazatok oktatásához szükséges

metodikai kérdésekkel foglalkozik. Van a módszertani munkának egy hátránya: igen nagy áldozatot igényel és nagyon kevés a látszata szemben más tudományos munkával, közben a szakmódszertanra nagy szükség van és felelősek vagyunk annak jövőjéért.

Hamar Dániel hallgató gimnáziumi tapasztalatai alapján közli, hogy azok a tanárok voltak jók, akik csak egy szakot oktattak, a kétszakos tanárok vafey az egyik szakjukban voltak jók vagy a másikban, vagy egyikben sem.

Kátai Imre dékán nézete szerint kívánatos lenne, hogy a tanárok egyszakosak legyenek, de nem úgy képzeli el az egyszakos tanárképzést, hogy az a matematikus tanár ne értsen a többi természettudományokhoz. Megjegyzi, hogy a maiexxÉx fizika-kémia szakpárositás rendkívül nehéz lehet, mert hiszen a matematikát is jól kell tudni. Az egyszakos képzést mégis csak a matematikus szakon lehet megoldani, mert reméljük, hogy meglesz az óraszámuk és nem kell például éneket is tanitaniok. Már csak azért sem folytathat a Természettudományi Kar egyszakos к tanárképzést, mert ha a vidéki egyetemek nem követik ezt a példát, akkor a mi hallgatóink kevésbé kapnak állást. Abban maradhatunk, hogy jó lenne az egyszakos képzés, de pillanatnyilag nem megy.

Marx György javasolja, hogy a Természettudományi Kar Tanácsaa a matematika szakot kivéve ellenezze az egyszakos képzést.