Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1968-1969 (HU ELTEL 11.a.12.)

1969. május 7. kari tanácsülés

- 2 Kgyod László dékánt

fiz a kérdés sokkal súlyosabb* mint első pillanatra látszik« Az összeg, mit kapunk, az korlátolt« Minden gyakorlat előállítható költségesebben és előállítható olcsóbban is« Feltétlenül az a hely» zet, hogy a kémiánál is leíiet költségesebben és olcsóbban is« Valami egyensúlyt az alapösszegekben is kell teremteni« Azt gondolja, hogy ezt a kérdést meg tol lene egyszer vitatni«

Szabó Zoltán e.tv«tanár»

Világos dolog, hogy ezeket a mutatókat meg lehet állapítani drága gyakorlatokra és a legszükségesebbekre.

4

Bruckner frvőaő оtanára

Javasolja, hogy fogadják el Szabó professzor javaslatát, hogy ezek a felmérések mielőbb megtörténjenek és a mostani hitelfelosztásnál

is lehetne ennek alapján korrekciót oozközölni«

* *

1«/ A nevelömunka hol.vzete a ;:агоп. /Anyag mellékelve«/

Szabó Kálmán dékánhely ob tea 8

Röviden szól az anyag keletise zéséről« Lényegében a tanszéki érteke z- leueken elha-igzot tokát próbálja az anyag összefoglalni, hogy a kar előtt ismertté váljék az, hogy az egyes tanszékein mi merült fel« örvendetes, hogy a neveles kérdésével a legtöbb tanszéken foglalkoznak«

Kárteszi Fe one оргп ^шаг»

A tartalmas és szépen megirt referátum olvaaáh közben felmerült néhány gondolatát szeretné vázolni« Az egyetemi oktató és nevelőmunka fejődését, változását kb« 4 évtizede figyeli, gyakran hasonlít össze régi cikkeket, idézeteket a legfrissebb dokumentumokkal és önnek alapján úgy fogalmazná meg, hogy ha ezt grafikonon kellene kifejeznie, hullámvonalat kellene rajzolnia« Évtizedeit óta folyik a vita, hogy lehet-e beszólni az egyetemen neve lomunkéról. Mit értünk egyetemi színvonalon nevelőmunkának? És ha lehet róla beszélni, mi a tennivaló? fizea a téren nem sok eredményről lehet beszélni« Persze nyomban felmerül a kérdés, ho,gy i lehet ennek az oka? Az egyikre szeretne rámutatni, fiz a pedagógusi rátermettség, a peda-* gógiai fölkészültsóg, a pedagógiai munka megbecsülésének a hiánya.

Az 50-QS évek elején egy hullámvölgy után a 6ö-ao években az oktatók tudományos fel készítésével szemben az igények örvendetesen megnövekedtek, ugyanezt nem lehet elmondani a pedagógiai felkészítésről«

Sőt talán kialakult a tudományos tevékenység misztifikációja, hogy azzal sokszor kompenzálni véljük a másik oldal * hiányosságait, fiz éppen olyan hiba, mint ennek a teljes feladása, figy képes folyóirat cikke /TŰKOR/ arról ir, hogy mit vár a hallgatóság az egyetemi reformtól, milyennek tartja a jó egyetemi t mart« Az évfolyam egyik gyenge hallgatóját nyilatkoztatják Ízléstelenül« Az az érzése, hogy a közvélemény szerint az oktató ha jól elvégzi az oktatás, képzó3 munkáját, okkor annak egy automatikus velejárója a novolőhatás, ennél többet az oktató nem is tehet. Persze az oktatás terén valamivel jobb a helyzet, aint a tisztán novelöirányu munka terén« De erre 009 merné mondani, hogy nagyon megnyugtató a helyzet« A kar oktatóinak a zöme didaktikai problémák kezelésében az ösztönök szintjén vannak« Sokszor a mennyiségi igények a minőségi igények rovására érvényesültek, még tálán most is. Ham az ismeretek mennyisége, liánom a minősége es az ianeretek önálló mozgatni tudása számit és természetes dolog, ha a reform kidolgozása folyamán arra tereljük a munkát, hogy mennyiségileg kevesebb, de sokkal alaposabb minőségi képzés legyen.

ZОТ