Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 11.a.6.)

1962. október 25.

12

lenese és a pályázati határidő között nagyobb spácium legyen. A másik az, hogy hagyjuk el azt a szokást, hogy egyes oktatókat már eleve megbizunk egy magasabb kategória betöltésével és ezt a fizetést folyó- sitjuk is neki.

* \

Srdey-Gruz Tibor: A fiatal oktatók specializálódásának kérdéséhez

hozzászólva: ha egy fiatal oktató egy tanszékre kerül, idejének első

# '

szakában arra forditsa legtöbb idejét, hogy a tanszék tudományterületén annyira otthon legyen, hogy annak felsőfokú oktatására képes legyen*

Ez nem azt jelenti, hogy nem kapcsolódhat be akár az első napon is a kutató munkába, de lassan, kis mértékben és nem azzal az igénnyel,hogy

* - t / f • \ !

f ' r~"’ V /, -y ' okvetlenül diplomájának megszerzésétől számított három év alatt megszerzi a kandidátusi képesítést és erre mindent feláldoz. Ez nagyon

*

helytelen tendencia és félő, hogy mivel most nagyon örvendetes módon

benne van a felsőoktatási törvényben, hogy az egyetemi oktatóknak a

' • . s f i

kutatás is kötelessége, fiatal oktatóink elkezdik specializálni magukat egészen szűk területre és bekövetkezik az a sajnálatos helyzet, amire Lengyel professzor célzott, hogy már jó ^ok éve tanársegédi működést kifejtő szaktársunkról kiderült, hogy saját szakjának elemi részeiben teljesen tájékozatlan. Amennyire igaz az, hogy egyetemi színvonalú oktatás nem lehetséges aktiv kutató munka nélkül, olyannyira i- gaz az is, hogy eredményes kutató munkát »kiaiíxaaxBkjraasiLkiőjt nem lehet végezni, Ka valakinek tudása csak saját témájának szűk területére kor- látozódik.- Ami Péter elvtársnő hozzászólását illeti, legyen szabad u- talnom arra, hogy az intézkedések általában nem a zsenikre vonatkoznak, hanem az egyetemi oktatók átlagára. Azt hiszem, a római jogból származó mondás, hogy a törvény nem törődik a kivételekkel. Ez annál inkább fontos, mert hiszen a mi korunkban nem lehet azt.csinálni,hogy csak a professzor ad elő, hanem a fiatalok is, márpedig színvonalasan nem lehet úgy előadni, ha az előadó csak azt tudja, amit előad.

I .