Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 11.a.4.)
1961. június 1.
Kármán-ig a magyar tanárképzés a német tanárképzési rendszert másolta, »néha és gyöngébb mértékben a franciát. Persze a másolás a hibákat is átvette. A tanárképzés érdekében létesült szemináriumok fokozatosan átalakultak tudományos iskolákká, miként később a tanárképzés érdekében létesült Eötvös Kollégium is ”tudzs képző1’ intézetté változott. Persze a tudomány szabad művelésének érdeke nemcsak az intézményeket aszimlalta a maga céljaira, hanem azok alapját képező költség- vetést is. Nem volt tragédia, hogy a tojásból más madar kelt ki, hiszen a tudományos utánpótlás felnevelésére is égető szükség volt, de a madár még a tojás héját is felfalta. A tanárképzés számára nem maradt más, mint az elsorvadt törekvések, az egyetem riasztó közönye, s egyetlen kemény, de magára hagyott harcosa Kármán. Mégis meg birta forditani egy rövid időszakban a tanárképzés sorsat, annyira, hogy a magyar tanárképzési rendszer saj^t útjaira talált, s 1873-ban már a német tanárképzés színvonala és eredményessége fölé emelkedett. Nem folytatom ezt a.képet az emelkedés és hanyatlás váltakozó sorának ecsetelését. A hanyatlás hullamai egyre növekedtek. Az európai fejlődést tekintve, nemcsak elmaradtunk, hanem a legmélyebbre mi estünk. Egy régi -régi szövegből idézek: ”Az 1876, IV. 2S-i értekezlet szembeszegül azzal a gondolattal, hogy a professzor kezét akárcsak ‘előadásainak megválogatásában is megkössék, a tanárképzés érdekére hivatkozva.” Tehát az egyetem véleménye szigorúan az öncélú tudományosság elvét/ képviseli. Tiltakozik minden olyan kísérlet ellen, amely teret engedne az élet betörésének az egyetem falai köze. Továbbra is ragaszkodni kivan a professzori kar ahhoz a felfogáshoz, hogy az egyetem csupán a tudományok Öncélú kutatásainak legyen színhelye, tekintet nélkül a gyakorlati élet követelmény ire, a tanárképzés aktuális feladataira. A 80-as évek ele jen elhangzott bírálatból idézek: ’’Ezideig nem valósult íjjeg megfelelő tanárképzés. A bölcsészkar a tanárképzést a múltban sem tekintette tisztének. Többek között erre mutat az is, hogy az Jrák -ütköznek, az egyetemi tanrend tervszerűtlen, nincs tekintettel a tanárvizsgálat követelményeire, az előadások mellőzik a középiskolák érdekeit. Sok lényeges ismeretkörből nem kapnak a jelöltek tájékoztató előadást, A francia és porosz reform kísérletek idején nálunk a tanárképzés céljaira létesült szemináriumok egyre kevésbé a tanárképzést szolgálják, speciális tudományágak öncélú művelőivé alakulnak át.” Haladé hagyományunk az,'hogy a tanárképzést az egyeHem feladatává tegyük, hogy a gyakorlati tanárképzést az egyetemhez csatolt gyakorié iskola segítségével megalapozzuk, hogy a tanárképzés tanterveinek módszereinek a kialakításában az iskola érdekeit és a korszerű, de reális színvonal követelményeit megvalósítsuk. Van egy maradi hagyományunk is: az egyetem nyilt, vagy aggályo sk o dó an fékező, vagy ^ hallgatagon halogató szembefordulása a mondott törekvések lefékezésére törekedve. Kormányzatunk, 'fülüttes szerveink rövidesen meg fogják kérdezni, hogy mit végzett a Kar á tanárképzés reformterveinek kidolgozásában, ennek a tanévnek a folyamán. S nyilván a felelősség kérdése is fölmerül* Hiszen a későbbiek -józan alapjául szolgáló, szakonkénti képzési cél-meghatározás, a részfeladatok ütemterve se készült el, ami pedig az egyetem ez évi munkatervében szerepelt. Ebben a kényes helyzetben fordulok a Kari Tanács tagjaihoz, a tanárképzésben résztvevő összes oktatókhoz, kérve, tessék megtalálni a kivezető utat. Kezdeményező erőre, józan és alaposan megfontolt javaslatokra van szükségünk. Egy határidőn túli, sietve összetákolt terv nem fog rajtunk segíteni. Dekon: Megköszöni Kerteszi professzor hozzászólását. Leszögezi, ' hogy ez a legfontosabb probléma. A helyzet valóban az, hogy a nem u an ári szakokon eoben a tanévben nagyot leptünk előre egyik másik Oj'' \
