Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 11.a.4.)

1961. március 23.

- 3 hogy a különböző szakos hallgatók matematika-oktatása - még ha az a jelenleginél magasabb színvonalú is lesz - ma már nem pótolhatja a matematikusok' képzését, A legújabb fejlődésre ugyanis éppen az jellemző,' hogy szinte évről-évre a matematika egyre újabb módszerei kerülnek gyakorlati felhasználásra a legkülönbözőbb területeken, és e fejlődés alakulását még csak. 5-10 évre sem lehet előre .látni.

y. Volt egy kb. 100 éve-e olyan periódus /nagyjából 1830-tól 1930-ig/, amely alatt az egyes szakmákban felhasznált matematikai apparátus viszonylag változatlan volt; egy mérnöknek elegendő volt pl., ha a differenciál- és integrálszámításban járatos, egy közgazdásznak pedig, ha rz akkoriban politikai ’számtannak nevezett elemi ismeretekkel /kamatos-kamat- és járadékszámítás stb./ rendelkezett. Ezzel szemben ma már mérnököknek, közgazdászoknak, stb. szükségük van olyan matematikai diszciplínákra, mint pl.j, valószinüségszámítás, matematikai statisztika, információelmélet, operációkutatás, operátorszámítás, mátrixelmélet, Boole- nlgebraj matematikai logika, lineáris programozás, dinamikus programozás stb.

Az újabb fejlődésre az jellemző, hogy neme sale a matematika több évszázados múltra visszatekintő "hagyományos" fejezetei, hanem ezek mellett 3. legmodernebb ágai is szerephez jutnak a gyakorlatben, sőt ezek közül sokat éppen a gyakorlati szükségletek hoztak létre.

Jellemző továbbá, hogy a nem-sablonos, jó adag önállóságot, sok—

* • *

szór egyéni találékonyságot igénylő, alkalmazások, amelyek során a matematika maga is fejlődik, egyre nagyobb súlyt kapnak a rutin-módszerekkel szemben.

Figyelembevéve, hogy az említett szakterületek maguk is állandóan fejlődnek,‘-'a mérnök-, közgazdász-, biológus-, stb. szakos hallgatók szakképzésében nem lehet a matematikának annyi teret biztosítani, hogy a hallgatók a matematikai gondolkodásmódot olyan mértekben elsajátítsák és olyan alapos matematikai kiképzést.kapjanak, hogy a matematika uj eredményeit önállóén alkalmazni tudják. Erre - elenyésző számú kivételtől eltekintve - csak olyan ember képes, aki a matematikával nem. mellékesen, segédtudományként foglalkozik, hanem ez a főfoglalkozása.

A matematikus-foglalkozás, mint önálló életpálya, számos külföldi országban már meggyökeresedett, de nálunk még uj és ezért sokak száma—