Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1959-1960 (HU ELTEL 11.a.3.)

1960. május 26.

SZAKBIZOTTSÁGI JEGYZŐKÖNYV

bizalmas anyag, tanácsülés után a Dékáni Hivatal vezetőjének sziveske<i.jék vissza adni.

61 °désügyi Közlöny ív, évf, 9«* számában /l960eV.l./ meghirdetett, í& -LTE Elméleti Fizikai Intézetében betöltendő egyetemi tanári állás- 0g °Sy pályázat érkezett be. A pályázó dr. Fényes Imre, egyetemi do- a fizikai tudományok doktora. A megkivánt mellékleteket hiány- anui

csatolta.

ILIRE tudományos

—' mm.mm m. ■ ■ M ■ ■ ■■

munkásságáról.

Ne. Inre tudományos ^ássága a, elméleti fizika ^ntummechanikára és a termodinamikára terjed ki, a k

k• íummechan1kara és a termodinamikára terjed ki. 1 •itt eleinte az atom statisztikus elméletével

e^fykörben fő problémája a kvantummechanika és a statisztikus atom- ^ kapcsolata volt. C

foglalkozott, E

Olyan módszert dolgozott ki. eredményein tulmenve nemcsak

melynek segitsé- levozette a staalapegycnlotét, hanem pontosan megadta azt is, hogy

MVsí” ^P0«01«

tiEirac és Brillouin H JJtikus elmélet

tie^vezetés során milyen közelítéseket kell alkalmazni. Módszerével a IoVi?Snn~ és Weizsácker-korrekciók is egyszerűen levezethetőkké váltak, , eredményei a mellékkvantumszámnak az elméletbe történő beépité- q 'kapcsolatosak, Közülük legjelentősebb a zéruspontenergia radiális 2tmutális részének meghatározása.

A

í^^Usztikus elmélet megalapozásában nagy szerepet játszó T.YKB-mód- ^^tapasztalatot jól megközelítő értékeket adott, de elméleti meg- ~sc* nc>n vo1-t kielégítő., Fényes mutatott rá arra, hogy a módszer ^legi formájában divergens sorokat tartalmaz; ugyanakkor azt is adtatta, hogyan tehető a módszer divergencia-mentessé. Ezt az erod"továbbfejlesztve egy WKB-tipusu uj közelitőnódszert is kidol- ^gh-+*< különösen a gerjesztett állapotok energiasajátértékein« . ■tarozásánál “ ‘ '

.lkalmazható,

^So^^itőmódszerek mellett Fényes Imre a kvantummechanika elvi kér- ts figyelemmel kiséri. Egyik dolgozatában a Schrödingcr-egyen- k52báí02Lti lc» c klasszikus statisztika egy analóg relációját fel- VQ> g határozatlansági relációkból. Egy másik értkezésébon a ^^t^oohenika és G valószinüségszánitási Markov-folyamatok között ^ kapcsolatot, E cikkében egyébként megkísérli a kvantummechanika ^^•bltrrniniS3tikus megalapozását megteremteni. Legújabban a kvantun- Wíihin+ ^ sr-j it értékprobléma és a klasszikus mechanika kapcsolatával, Vk°2iv G kvantuma., chanikailag lehetséges állapotok kérdésével fogT(. rQQdinamikai vizsgálódásai e tudományág axiomatikus megala G és az irreverzibilis termodinamika egyes kérdéseire vonatkoz- C.^is^.^^oáinamika és a klasszikus mechanika egyes a.nalóg vonásait yéve összefoglalta és általánosította Farkas Gyula,

", 0ry ós Ehrcnfest-Afanassjcwa bizonyos eredményeit, és hozzád

' -2 int _nzit.isp aramé tér fogalmának pontosabbá tételéhez. Rész- tárgyalta a termodinamikai folyamatok időbeli lefolyásának Lz egyensúlyi állapot közelében. Itt különösebb figyelmet k a kercszteffektusokra vonatkozó megállapításai. Legutóbbi kJ ál? G Le ChateLier-Braun-elv egyes kérdéseivel foglalkozik. Az elv " í>cw^nosit'ását, exaktabb bizonyítását és érvényességi tartományá- ntosabb meghatározását adta meg. Jelenleg az elvnek általános

im