Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)

1949. szeptember 21.

- 3 A XIX. század elején az egyetemek szellemét a humanitás, az egyén tökféletesitése,s ennek megfelelően a tudományok egységességének princípiuma hatja át. A vezénylő szerep a filozófiának jut,e mellett pedig a túlzott»pusztán eseményeket felsoroló hisztorizmus erősen skolasztikus jelleget kölcsönöz az ggyetemeknek. A természettudományok képviselve vannak ugyan az egyetemeken,de a túlzott metafizika eltávolítja az egyetemek szellemét a tapasztalattól,a természetjelenségek reális szemléletétől ,ami talán legjellegzetesebben a Goethe és Kant közötti az élők és élettelenek morfológiai problémájára vonatkozó polémiában jut kifejezésre.

A XIX. sz. második felében a természettudományok törnek előre. Különösen a fizikának és kémiának területén szerzett alapvető megismerések szinte néhány esztendő leforgása alatt ingatták meg az addig uralkodó világnézeteket.

A természettudományok előretörésével párhuzamosan fejlődött az ipar,s ez rövid néhány évtized alatt alapjaiban változtatta meg az emberi élet körülményeit,az ember életmódját.

Mindez nem maradhatott hatástalanul az egyete ek szellemére és fejlődésére. A természettudományok háttérbe szorították; a história túlzásait és egyben szükségszerűen előidéznék a tudományok differenciálódását. A tudományok önálló fejlődése folytán az egyetem valósággal széthullott fakultásaira.

A természettudományokkal párhuzamban fejlődő ipar ter- melete ki a műszaki tudományokat,ennek szükségszerű következménye volt az ipari tanodák,s ezekből,vagy ezektől függetlenül a műegyetemek életrekeltése. Sokan úgy vélekedtek - shenm is ilaptalanul - hogy a műegyetemek létesítése szerencséje az egyetemeknek,mert a technikai szellem hatása alatt a szellemtudományok csak függelékekké törpültek volna a Tudományegyetemen.

Wr