Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-12-07 kari tanácsülés - 1./ I. Tóth Zoltán emlékének megörökítése - 2./ A megüresedett tanszékek vezetőinek kinevezése - 3./ Előterjesztés a Történettudományi és a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar egyesítéséről

SO "7

X —

S i а к о т i c a Istv n; A volt Forradalmi Bizotts ág megbízásából, a rektor* elvtárs és a rektori tanácsülés nevében hívtam Össze ezt az ülést. Javasolom, hogy kérjük fel elnökül Banner professzor elvtirsat.

Banner J ínon elnök: T. Kar! Féléve« z .ios ifjue \yi és közéleti tevékenységem alatt nagyon sokszor örültem abba & helyzetbe, hogy egy-egy ülésen, de sokszor éveken ».t elnökölnöm kellett. Ja a Kar bizalmiból, mint annak egyik legidősebb tagja vezetem ezt az ülést olyan nehéz körülmények között, olyan fájdalmas események után, amilyenek nemcsak a magsán, de a n lám jóval idősebb' emberek életében sem fordultak elé. All ez nemos.dc az egyetem, de az egész nemzet életére v^gy tál ín úgy is kifejezhetném magomat,az egy nap alatt nemzetté lett nép életére.

Hombaáült h ízókkal szegélyezett utó inkon tankok állanak s alig egy hona,páL ezelőtt ágyuk dörgése között robbanó grófi tok döntötték le azokat & falakat, amelyek egy részén meg ott voltak a békegalambok képei, elpusztult a főváros igen sok része s a vért ontó fegyverek tűsében megdermedt л élet s dermedtségéből csak nehezen tud felocsúdni, termelő erejével újra megindu Ini. Újra romokat kell takarítani, hogy azok nyomán az újraépítés mielőbb meginduljon. Uj csodákat nem lehet várni, mert azok ritkán fordulnak elő s még ritkábban ismétlődnek meg. i

ég nem ismerjük veszteségeink pontos adatait. Üem tudjuk, hogy javarészt műnk ás-paraszt hallgató» guak egy részét nil yen irányba sodorták a nagy vihtír szelei s mikor ereszthetjük be őket újra as alma mater tudományos munkára újra alkalmassá tett felei közé. C/römmel várjuk mégis a viszontlát őst, mert közömbösnek ismert if jue igunk a tettek mezején mutatta meg azt, amit szervezeti élete minden igyekezete ellenére sohasem tudott kicsiholni bellle. Vissg zott es &a élet igénylése m st matatott eredményként, mint a tantermi beszámoló, ííincs ember ebben & hazában, aki erről ne a legteljesebb elismerés hangi ín szólna, tannak felemelő jelenségek, örök nagy tanulságok és hisszük és reméljük, hogy mindnyájan t nultunk a történetekből és azokból a példákból, amelyek elibénk tárt к ifjúságunk és fiatal oktatóink igazi képét.

i>e nincs az az elismerés, ..mely feledtetni tudja velünk azt az éppen ma megmérhetetlen veszteséget, amely I. fóth boltin dék aunk halálával gy iszbaboritotta Karunkat és Jgyetemün- ket. lost is magam előtt 1 tóm mosolygo&n ágit ló lelkes ar- c H a tüntetést megelőz* ülős előtt, most is fülembe csengenek hal ilex előtt alig két ór ával folytatott telefonbeszélgetésünk szavai, amellyel olyan lelkesedéssel beszélt if jus águnk gyönyöré megmozdulás ról, uumalynek erouményében fun tikusan hitt, nem is gondolva arra, hogy alig két ór „ múlva önnek a megmozdulásnak ő lesz úz egyetemen az első halottja, akinek vér áldozattal kell tanúságot tenni arról, hogy első a kötelesség, örök példát mutatott nemcsak az ifjúságnak, amelynek ügyeit oly hosszú idő óta olyan megértő atyai szeretettel intézte, hanem minden oktató számára, akikhez <* hivat Ion túlmenően megértő és támogatásra kész barátság szálai fűzték.