Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-09-26 kari tanácsülés - 1./ A kari munkaterv megvitatása - 2./ Pályázati ügyek - 3./ Javaslat a Tanulmányi Érdemérem odaítélésére

S^a- 49 sét veszélyeztetni azzal, hogy a három pályázat egyszerre kerül az egyetemi tanács elé; Kis Aladárral kapcsolatban pedig elmondotta ugyanazokat az aggodalmakat, amelyeket Targa elvtárs a bevezetőben a kari tanácsülés előtt tolmácsolt. A pártbizottság által kiküldött bizottság elvégezte a feladatát azzal, hogy jelentést terjeszt a párt végrehajtó bizottság elé. Ez a jelentés elmaradt, mert az időből nem futotta a napirendi pont megtárgyalására. Varga elvtárs nőm tudott beszélni Beér elvtárssal, hanem beszélt Willert elvtárssal. A rektor a Galántai ügy kapcsán a pártbizottság segitségét is kérte, hogy az egész ügyre - most már a másik oldalára is - segítsen világosságot deríteni. A bizottság véleménye az volt, hogy azok a problémák, amelyeket a szakbizottság javaslata és a kari tanácsülés Galántai politikai működésével és egyéni magatartásával kapcsolatban felvetett, lényegében helytállóak, ugyanakkor azonban bizonyos vonatkozásokban és bizonyos mértékben a Galántairól alkotott összkép eltúlzott és az a benyomásuk, hogy valóban kexehkezett egy rossz értelemben vett "nimbusz” Galántai személye körül a karon és ezt többek között arra alapozzák, hogy a múlt kari tanácsülésen olyanok is hozzászóltak a Gaiántai ügyhöz, akik az ő munkáját és tevékenységét lényegében nem ismerhették. Ezzel a megállapítássál Varga elvtárs szembeszállt. Galántai párttitkár volt és ennek a karnak dolgozója: többé-kevésbé mindenki érezte tevékenységének "áldásos" mökatáaá voltátx is.

Banner János: Nem engedném kari jogaimat azzal kisebbíteni, hogy bárkinek a pályázata ügyébe nem szólhatok belel

Varga Jáno3 Szerint nekik i3 feltárta Galántai azt, hogy ő vált ozatlanul bizonyos pressziót lát a kar illetékes szervei és tagjai részéről az ő irányában és nekik is elmondotta, hogy semmi kedve sincs disszertációját kandidátusi vitára benyújtani, mert meg van győződve, hogy ezt a kar egyes személyei meggátolják. Galántai lényegében ma is abban a hiedelemben van, hogy őt üldözik. /Oroszlán Zoltán: A TMB nem a kar!/ Ladányi érvelését nem tartja helyesnek, mert ha egy ember munkájával kapcsolatban a tanszékvezetőnek, a tanszék tagjainak, a kiküldött szakbizottságnak, a hallgatóknak, a pártvezetőségnek, a kari tanácsülésnek egyöntetű a véleménye, nem valószínűt, hogy ezt nagymértékben befolyásolná, hogy ezeken kivül valaki másnak mi a véleménye.

Inoze Miklós szerint, ha a rektornak kételye támad, módjában áll a dékánon keresztül a szakbizottság elnökéhez fordulni részletesebb indokolásért és még mindig kérheti politikai szempontból a pártbizottság véleményét.

Varga János utal arra, hogy a rektor lényegében ezt bette.

Ezután a kari tanácsülés a dékánhelyettes előterjesztésére a következő határozatokat fogadta el:

1./ A kari tanács változatlanul fenntartja Galántai József pályázatával kapcsolatos és a kar júliusban tartott tanácsülésén kszsdct