Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-07-14 kari tanácsülés - 1./ Prémiumok kiosztása - 2./ A Rákosi ösztöndíjakra vonatkozó pályázatok elbírálása - 3./ A különböző tanszékeken meghirdetett pályázatokkal kapcsolatos beérkezett pályázatok elbírálása
18 elvtársban, hogy van benne képesség és rátermettség az adjunktusi feladatok ellátására és ez a félév elegendőnek látszik a felsorolt hibák felszámolására, de ahogy most látom ezt a kettősséget a disszertációja körül, a két téma felvetődését, úgy látom, hogy kérdéses, hogy egy félév alatt Galántai elvtárs tesz-e хккя nagyobb elolépást. ügy látszott Galántai elvtárs szavaiból, hogy a klerikális reakcióról szóló témája nem olyan, hogy disszertációt tudjon késziteni belőle és nem is akar azzal foglalkozni tovább, a másik témánál forráshiány és egyéb problémák vannak, módszertani kérdések, nem tudom tehát, reális-e a félév és nem papirosizü, * ' ! ( I n c z e Miklós: Legyen szabad ehhez csatlakoznom. Én is erre a meggyőződésre jutottam a vita alapján. Főleg X Hanák elvtárs szavai után kicsit papiros- izüen hangzik ez a félév és azonnal reálisabb lenne a dolog, ha a kari tanács hozzájárulásával oda módosítanánk, hogy egy évet adunk erre, mert ez a reális. В а г e к István:Egyetértek azzal, amit általában a pályázatokkal kapcsolatban részben Incze elvtárs, ezután Oroszlán professzor elvtárs és többen felvetettek, hogy az lenne a helyes módszer, ha a tanszékvezetőtől kiinduló Írásos előterjesztés kerülne érdemi tárgyalásra a kari tanácsülés elé. Ténylegesen ez a két adjunktusi kinevezés felvetődött a káderfejlesztési terv során, sőt éppen a tervnek megfelelően került sor Tóth Ede illetve Galántai elvtárs ezávi kinevezésére. Még hozzá szeretném tenni, hogy Galántai elvtárs adjunktusi kinevezése elég nagy mértékben különböző felsőbb szervek forszirozása alapján került sorra és hozzá szeretném tenni, hogy bennünk, a pártvezetőségben elég rossz hatást váltott ki az a vélemény, hogy összegyetemi viszonylatban a legsérelmesebb kérdés az, hogy Galántai elvtárs ma még nem adjunktus. Különböző felsőbb szerveknek ez volt a véleménye, hogy ennél nagyobb sérelmet nem lehet elképzelni, ez a legnagyobb fokú visszásság egész egyetemi viszonylatban. Ennek alapján ismételten és ismételten forszírozzák és felvetésre került az a kérdés, hogy Galántai elvtárs adjunktusi kinevezését a legsürgősebben meg kell oldani. Nem utolsó sorban azt is hozzá szeretném tenni, hogy tudomásom szerint Galántai elvtárs személyes forszirozása, fellépése is közrejátszott ennek az álláspontnak a kialakításában. Azt is meg kell mondani a teljes igazság kedvéért, hogy itt az elvtársak tisztán lássák, hogy egy olyan megoldási lehetőség is felvetődött, hogy soron kívül kap esetleg egy adjunktusi állást a kar és erre az adjunktusi állásra soron kívül nevezze ki vagy
